NAGY SÁNDOR NAGYSÁGA

Kopátsy Sándor               EP                     2012-10-01

NAGY SÁNDOR NAGYSÁGA

A bolsevik megszállás viszonyai között sokszor eszembe jutott Nagy Sándor, aki be tudott illeszkedni mind a közel-kelti, mind az egyiptomi társadalomba. Ha valami nagy feladat volt, akkor az, hogyan kell elfogtatnom magamat a legnagyobb görög, Arisztotelész tanítványaként fogadtatnom ebben a két, évezredek során csak diktatúrákban, zsarnokok uralma alatt élő társadalmakban.

A hadszíntereken elért csodálatos eredményeit katonai zsenialitásának köszönhette, ebben mesterétől nem sokat tanulhatott. Ezért abban kerestem a tanulságot, hogyan volt képes a legyőzött népek elismert uralkodójává válni. Nekem ugyan soha nem voltak politikai ambícióim, de tudtam, hogy az adott helyzetünkben erre volna a legnagyobb szükség. Ehhez azonban történelmünk során soha nem volt tapasztalatunk. Kivéve néhány erdélyi fejedelmet, aki ebben nagymester volt. Ezt Móricz Zsigmond nálam előbb felismerte, annak ellenére, hogy neki nem kellett sem fasiszta, sem bolsevik uralom alatt élni. Érdekes módon ezt a zsenialitását máig sem ismerték fel.

Nagy Sándortól ugyan szinte mindent elolvastam, de ilyen tanulságokra nem találtam.

Annyit ugyan tudtam, hogy a közel-keleti és az egyiptomi birodalmakban ugyan jelentős polgárság volt, de a politikai hatalomban sehol nem jutottak szóhoz. Mindkét térségben Nagy Sándor volt az egyetlen, aki demokratikus kultúrából érkezett.

Ebből hamar következtettem arra, hogy ő a megszállott országokban a polgárok őt felszabadítójuknak fogadták el.

Aztán találkozhattam olyan anyaggal, ami arról számolt be, hogy Babilonban diadalmenettel fogadták. Ez megerősítette előzetes sejtésem.

A szánai menyegzőről már előzetesen hallottam, hogy negyven tábornokát negyven jelentős szánai polgár lányával házasította össze. Még nagyobb volt az örömöm, amikor ebből sikeres magyar dráma készült. Erdélyben jobban mértették az összeházasodás jelentőségét, mint itthon.

Azt jóval később tudtam meg, hogy, mint minden görögnek, Egyiptom volt a csúcspont. Ezért annak az uralkodója akart lenni. Hadvezérként elfoglalta. Az elfogadásáról azzal gondoskodott, hogy az egyik egyiptomi isten leszármazottjának nyilvánítatja magát. Tudta, hogy a fáraókat a nép isten fiainak tekintette. Nem magát, hanem az őseit nyilvánítatta a papsággal isteneknek. Így aztán elfogadták.

Nagy Sándor legnagyobb teljesítményének azonban Alexandria kijelölését, és felépítését tartottam. Azt, hogy a Nílus sekély deltájába nagy tengeri kikötőt kell építeni, háromezer évig senki sem ismerte fel. Építettek ugyan kolosszális méretű piramisokat, új fáraóknak úgy városokat, de ami százszor fontosabb volt, nem építettek nagy kapacitású tengeri kikötőt.

Nagy Sándor volt az első, aki ezt nemcsak felismerte, de fel is építette.

Zseniálisan megtalálta azt a part közeli kis szigetet, aminek már mély volt a tenger oldali partja. Felismerte, hogy ez a kis sziget a kontinenssel összeköthető, és oda egy hatalmas város építhető.

Nemcsak abban volt zseni, hogy ilyen adottságot felismert, hanem abban is, hogyan lehet ezt elfogadtatni. Azt mondta, hogy álmot látott, amiben elmondták, hova, milyen kikötőt kell építeni. Azonnal eszembe jutott, hogy ez egy több évezredes módszer, hogy a bölcs uralkodó az akaratát, mint isteni jóslatot adja el. Nem az okosságával dicsekszik, hanem túlvilági jóslatra hivatkozik.

Alexandria a Római Birodalom második városa, Róma pusztulása óta pedig a legnagyobb a Földközi Tenger partján. Nemcsak a legnagyobb és legforgalmasabb kikötő, de a legnagyobb tudományos központ is. Példátlan méretű könyvtárát ugyan a korai kereszténység dogmatikus türelmetlensége elpusztította, de közel két évezred után az ENSZ-nek köszönhetően ujjá épült. A kultúra nagy ünnepnek tartom, hogy Nagy Sándor talán legnagyobb műve, az Alexandriai Könyvtár megújult.

- - - - - -

Mindezt azért írtam le, mert hasznos leckének tartom, hogy a politikai hatalom birtokosai alkalmazkodjanak a rájuk bízott társadalom elvárásaihoz. Ne a saját akaratukat akarják kikényszeríteni, hanem a nép elvárásait. Ha van is saját elképzelésük, azt ne a saját, hanem mint a nép álmát adják el.

A magyar politikai elit nem a népéhez alkalmazkodik, hanem a népet akarja a saját elvárásaihoz igazítani.

A tanmesém Gyurcsánynak és Orbánnak szól.

Az előbbi a saját liberális mániáját akarta elfogadtatni egy liberalizmusban szegény néppel.

Az utóbbi a saját kis liberális pártját alakította át a közép-jobb népe pártjává.

Az előbbi eltűnt a politikai süllyesztőbe.

Az utóbbi kétharmados többséggel került hatalomra. Őt csak az lehet képes leváltani, aki a politikáját még jobban a nép elvárásaihoz tudja igazítani.