A Biblia logikája

Kopátsy Sándor              EV                      2012-10-06

A Biblia logikája

Kiegészítés a Fajunk történetéhez

A Biblia ószövetségi része mögött a tudomány egyre inkább megtalálja a történelmi magyarázatot, és megérti annak a bölcsességét is. Ehhez jutottam közelebb a Fajunk története könyvemben.

Vízözön.

Az már tudományosan elfogadott tény, hogy a vízözön valóban fajunk történetét jelentősen befolyásoló esemény volt. A jégkorszak idején a tengerszínt mintegy 70 méterrel alacsonyabb volt. Ennek következtében a ma ennél sekélyebb tengerrel borított térségek a gyűjtögető fajunk számára a legkedvezőbb területek voltak. Ideje volna olyan térképet készíteni, amin a tengerpartokat a jégkorszaki idejükben ábrázolja, és megmutatná, hol volt akkor a jéghatár. Ebből, többek között kiderülne.

- Anglia nem volt sziget.

- A Perzsa Öböl szárazföld volt.

- A Fekete Tenger térsége termékeny föld volt.

- Az indonéziai szigetek közti távolságok kisebbek voltak.

- A Nílus, a Tigris, az Eufrátesz, a Jangce, a Gangesz, Indus, a Mekong, vagyis a nagy kultúrákat hordozó folyamok gyors folyásúak voltak. Ezek első folyását öntözésre alkalmassá az tette, hogy torkolatukat hetven méterrel visszaduzzasztotta a tengerszint emelkedése.

Vízözönt ugyan nem a sok csapadék, hanem a sok jég elolvadása okozta, és ez a gyűjtögető életmódra nagyon alkalmas életterünket tengerré változtatta. Ezt belátjuk akkor, ha meggondoljuk, hogy hagy a legnagyobb eltartó képességet a gyűjtögetésből élő ember számára a dagály által járt homokos tengerpartok jelentették. Fajunk számára a bibliai paradicsom a jégkorban nem a trópusokon, de még nem is a meleg égövben volt, hanem a mérsékelt égöv dagály járta homokos partvidékeken volt, amelyeket ma sekély tengerek borítanak.

A gyűjtögetésből élő ember számára a szárazföld egy fő/négyzetkilométer alatti népsűrűséget jelentett. Ezzel szemben a dagály által elöntött síkságokon ennek sokszorosa is biztonsággal megélhetett. A Közel-Keleten élő embernek fogalma sem lehetett arról, hogy hol voltak az életfeltételek jobbak.

Az ember számára a tengerszint 70 méteres emelkedése minden más fajnál nagyobb pusztulást okozott. A tengerszint emelkedés lassú évezredes folyamat volt. Akárcsak a sivatagosodás. Egyetlen esetet ismerünk ahol a beözönlő tenger több száz négyzetkilométernyi termékeny völgyet áraszott el. Ez akkor történt, amikor a Földközi Tenger megemelkedett vízszintje betört a Keleti Tenger medencéjébe. Annak, hogy a bárka mentette meg nemcsak az emberiséget, de még az állatok fajit is, csupán mondai alapja volt, és a tenger hódítását jelképezte.

Ezzel szemben, hogy az állatokat is meg kellett menteni az özönvíz elől, alaptalan. A tengerszint emelkedése csak a kor emberiségének jelentős hányada számára jelentett válsághelyzetet. Az állatfajok millióinak, köztük néhány emlős faj számára ezerszer nagyobb ok volt az éghajlatváltozás. Több tízmillió négyzetkilométernyi térség sivataggá változott. A szavannából néhány ezer év alatt terméketlen sivatag lett. Ez sok millió faj pusztulását okozta.

A fajunk fejlődése szempontjából a sivatagosodás jelentősége sokkal nagyobb annak következtében, hogy néhány fajt a kipusztulástól az emberrel szövetkezett, a domesztikálódott.

Másutt már részletesen kifejtettem, hogy az ember csak olyan fajokat tudott megszelídíteni, amelyek pusztulásra voltak ítélve. Amelyik faj az ember nélkül is életképes, alkalmatlan a domesztikációra. Ez alól kivétel csak a macska, a láma és a tengerimalac, de ezek is vadon ritkák, többségük csak az ember társaságában él.

A házasított állatokat sem a bárka mentette meg, hanem az, hogy az ember számára előnyös volt az életben tartásuk.

Eredendő bűn.

Ezt a problémát jó hetven évig nem értettem. Kíváncsi gyerekként nem értettem, hogy miért a legnagyobb bűn a kíváncsiság. Fajunk tudásvágyát nem bűnnek, hanem isteni adománynak tartottam. Most már tudom, hogy a tudás üldözése az osztálytársadalmakban szükségszerű volt, még nem találkoztam olyannal, aki ezt tudja, de még olyannal sem, aki ennek a miértjére kíváncsi volt.

Engem az a tény vezetett nyomra, hogy minden osztálytársadalomban, a kultúrájától, vallásától függetlenül, kimondva, vagy csak gyakorlatban, jellemző volt a tudásvágy üldözése. Márpedig, ami jellemző, az törvényszerű, annak objektív oka van.

Húsz éve ismertem fel, hogy minden túlnépesedő társadalom azért működött osztálytársadalom formájában, mert le kellett fékezni a túlnépesedést. Még inkább ezért kellene működnie ma is osztálytársadalomként működni minden olyan társadalomnak, amelyikben a népesség szaporodása tartósan meghaladja a néhány ezreléket. Amennyiben a múltban minden olyan társadalom osztálytársadalmi formában működött, ahol a spontán népszaporulat meghaladta volna a néhány ezreléket, ez törvényszerű, el nem kerülhető. Tekintettel arra, hogy jelenleg az emberiség a történelemben soha nem tapasztalt gyorsasággal növekszik, az osztálytársadalom ezek számára nagyobb szükségszerűség, mint valaha.

Az osztálytársadalmak négy funkciója.

Minden osztálytársadalomnak négy módszert kellett használni annak érdekében, hogy féken tartsa a túlnépesedést. Vagy a sajátját, vagy más társadalmakét.

Ezek.

1. A lakossága többségének csökkentették a jövedelmét, tehát szegényítették. A szegénység volt a legnagyobb halálok. Az ugyanis minden fajra, az emberre is jellemző, hogy az életminőségének javulása gyorsítja a szaporodását. Elég volt néhány kedvezőbb időjárású év, és megnőtt a népszaporulat. Néhány év kedvezőtlen időjárása esetén pedig csökkent a népesség.

2. A nemzeti jövedelmének jelentős hányadát fegyverkezésre, haderő fenntartásra, fejlesztésre és emberpusztító háborúzásokra fordította. Érthetetlen módon a történészek alig foglalkoznak azzal, hogy az osztálytársadalmakban a nemzeti jövedelem mekkora hányadát fordították fegyverkezésre, illetve mennyi költséggel és károkozással jártak a hadviselések. A csatákban elesettek számát még emlegetik, de a sokkal nagyobb közvetett halálozást, és anyagi károkozást alig. Annak sem láttam nyomát, hogy az osztálytársadalmakban a hadviselés a nemzeti jövedelem mekkora hányadát emésztette fel. Pedig ez a hányad minden bizonnyal sokszorosa volt annak, ami ötven éve a fejlett világban jellemző.

3. Minden osztálytársadalomban a felhalmozható jövedelem nagy többségét improduktív célokra fordították. Nincsenek ilyen adatok, de meggyőződésem szerint, minél elmaradottabb volt a társadalom, a felhalmozható jövedelem annál nagyobb százalékát pocsékolta el. Ennek egyik, nem hangoztatott példája, hogy minden társadalomban a vallás, az erkölcs tiltotta az ünnepnapokon végzett munkát, de nem tartotta bűnnek a hétköznapi munkátlanságot. A közgazdászoknak sem tűnt fel, hogy a szegény társadalmakban mekkora volt a pocsékolás.

4. Üldözték a tudásvágyat. Ez ugyan csak a zsidó, keresztény és mohamedán vallások eredendő bűne, és számunkra köztudott. De minden kultúrára, vallásra jellemző, hogy a dogmák kétségbevonását a legnagyobb bűnnek tartja. Azt sem hallottam hangsúlyozni, hogy az ókori Görögországban az egyetlen megbocsáthatatlan bűn a tűznek, a korai társadalmak legnagyobb technikai áldásának az ellopása volt. A görög drámák fő mondanivalója pedig a tradíció megsértése volt. A tudásvágy érvényesülése a társadalom szellemi tőkéjnek a növelését eredményezte volna. Ha kiderül, hogy minden osztálytársadalom emberpusztító, erkölcsileg elfogadhatatlan, a közvélemény számára is elfogadhatatlanná válik. Azt, hogy milyen sikeresen működött a tudásvágy elnyomása, mindennél jobban bizonyítja a tény, hogy ötezer éve nem ismertük fel, hogy az osztálytársadalmak azért szükségszerűen embertelenek, mert a túlnépesedést meg kell állítani. Erre a marxisták sem jöttek rá.

A vallások gondosan kerülték annak felvetését, miért eredendő bűn a tudásvágy. Pedig egyértelmű a válasz. Azért mert a tudás növeli a jólétet, a jólét pedig a népszaporulatot, ezzel sérti az osztálytársadalmak elsődleges feladatát, a népesség növekedésének féken tartását.

Az emberi faj szaporodási törvénye.

Annak ellenére, hogy minden osztálytársadalom, közvetlen és közvetett emberirtó, mégsem ismerte fel senki, hogy ez a szaporodási törvényünkből fakadó szükségszerűség.

A gyűjtögető életmódban élt fajunk eddigi történetnek kilenctizedében. Akárcsak minden biológiai elődjének, ennek is az életmódnak megfelelő volt a szaporodási törvénye.

A tudomány sem hangsúlyozza, hogy fajunk az emlősök világban nagyon szaporának számított. Sokkal gyorsabb szaporodásra képes, mint a biológiai elődei. Nemcsak az emberszabású majmok, és az előemberek, de a nagytestű emlősök fogamzása időben nagyon korlátozott. A nőstények, általában évente egyszer fogamzásképesek, a hímek pedig csak ekkor termékenyítenek. Ezzel szemben a nők termékeny korukban havonta néhány napon termékenyülés képesek, a férfiak pedig ettől függetlenül szinte mindig ösztönösen megtermékenyíteni hajlandók. A termékenykorban élő nők mintegy kétévenként szültek. Ennek következtében a termékenykorukat végig élő nők mintegy kétévenként szültek. Ez a termékenység azt eredményezi, hogy ha nem nagyon magas a halandóságuk, gyorsan szaporodtunk. Ez a gyűjtögető életmód mellett nem okozott problémát, mert fajunk fizikai adottságainak gyengesége okán nagyon halandó volt. A gyűjtögető életmód pedig nagyon kemény határt szab az adott élettér eltartható népességnek. Az adott térségben nem élhet több ember, mint amennyit élelmez a természet. Elő sem fordulhat a tartós túlnépesedettség.

Nekem a Bibliából egyetlen mondat különösen hiányzik. Az embernek nagyon gyengék a fizikai adottságai, de nagyon fejlett az agya. Fajunk fennmaradását az első kilencvenezer évben nem a fizikai, hanem a szellemi fejlettségünknek köszönhetjük.

Annak ellenére, hogy a gyűjtögető életmód mellett nagyon alacsony, 1 fő/négyzetkilométer volt a népsűrűség fajunk nemcsak fennmaradt, de szaporodott. Nem azért szaporodott, mert életterében egyre nagyobb létszám megélhetett, hanem mert szinte minden természeti környezetben képes volt berendezkedni. Néhány tízezer év alatt szinte az egész földet benépesítette. Ezt a fejlett agyának köszönhette. Minden természeti környezetben képes volt kialakítani az annak megfelelő életmódot.

Fajunk abban a tekintetben is egyedüli volt nemcsak az emberszabásúak, de még a főemlősök között is, hogy minden természeti környezetbe képes volt kialakítani az annak megfelelő életmódot. A fajfejlődésben az ember volt az egyetlen, amelyik nem darwini módon, sok generáción keresztül, a szelekciónak és a mutációnak köszönhetően idomult a környezetéhez, hanem ugyanazon fajként de nagyon eltérő módon alkalmazkodott a környezetéhez. Az ember nem több fajjá osztódott, hanem ugyanaz a faj maradt, csak a különböző környezethez igazodva, nagyon különböző módon élt.

A tudomány csak azt hangsúlyozza, hogy a génjeink 99.9 százaléka biológiai elődeinkkel közös, de arra még nem talált magyarázatot, hogy mi az a nagyon kicsi különbség, ami minőségi változást okozott minden előző fajhoz képest. Mi eredményezte az óriási szellemi kapacitásfölényét.

Fajunk életének első kilenctizedében nem okozott problémát a túlnépesedését. Csak térben terjeszkedett. Az élettere azonban néhány tízezer év után elfogyott, mivel már szinte minden természeti környezetben annyi ember élt, emennyi élhetett.

Ilyen esetben minden faj fejlődése leáll, a létszáma legfeljebb ingadozik, a biológiai fejlődése leáll.

A munkájából élő ember.

Fajfejlődés csak akkor történik, amikor az életkörülmények jelentősen megváltoznak. Ilyen környezetváltozás fajunk életében egetlen történt. A felmelegedés következtében a jégkorszak megszűnt. Ez ugyan nagyon jelentős változás volt, de nem akkora, mekkorára a fajok fejlődésében jelentős változást, előrelépést hozott volna. Óriási volt ugyan a fajpusztulás, de nem akkora, mi új, a korábbinál fejlettebb fajok megjelenését okozta volna. Nem geológia korszakváltás, az egész földet súlyosan érintő katasztrófa volt, hanem sok évszázad során történt lassú változás, aminek során sok faj kipusztult, soknak pedig új életteret kellett keresni.

Az ember volt az egetlen faj, amelyik életmódjában minőségi változást hozott a jégkorszak megszűnését okozó felmelegedés.

Egyértelmű tényként kezeli a tudomány, hogy a termelésből élő társadalmak a jégkorszak vége után jelentek meg, méghozzá egymástól függetlenül, hasonló időben. Annak ellenére, hogy ez a tény elgondolkodásra int, fel sem vetődött, hogy mi lehetett az oka ennek az egybeesésnek.

Azt Darwin már egyértelműen megállapította, hogy a fajok idomulnak a környezetükhöz. Addig azonban ő sem jutott el, hogy változatlan környezetben nincs fajfejlődés. Pedig nincsen.

Fajunk annak köszönhetően lépett túl a gyűjtögetésen, hogy jelentős hányadának az életterében megszűntek, vagy tört részére csökkentek a gyűjtögetésből való élet feltételei. Ezért válaszút elé került, vagy ragaszkodik korábbi életmódjához, és többsége kipusztul, vagy megtermeli életfeltételeit.

A fajfejlődés motorja ugyanis a környezetváltozás.

Ennek két formája lehet.

- A változás olyan nagy, hogy az életformák fejlettebb formáinak nagy többsége nem éli túl. Ilyen volt például a dinoszauruszok óriási többségének kipusztulása. Ezzel új fajok számára nyíltak meg az életterek, kezdődhet egy új biológiai korszak.

- A környezetváltozás ugyan jelentős, amit az életformák jelentős hányada nem tud elviselni, ezek kipusztulnak, de számos életforma fejlettebb formában idomul az új környezetéhez.

Mindennek megértéséhez arra van szükség, hogy a darwinizmust úgy értékeljük, ahogyan a tények bizonyítják. Fajfejlődés csak változó körülmények esetén történik. Tehát az életformák fejlődése csak ott történik, ahol igazodni kell a megváltozott környezethez.

Darwin zseniálisan felismerte, hogy a környezethez való alkalmazkodás hogyan történik, de az nem vált előtte tudatossá, hogy a változatlan környezetben sem a szelekció, sem a mutáció nem hoz változást, sőt azok biztosítják a változatlanságot.

A földünkön csak azért lehetnek fejlett életformánk, mért a története nagyon változatos volt. A csillagászoknak, akik az életet más bolygókon keresik, nem olyan bolygót kell találni, aminek az adottságai hasonlítanak a földünkéhez, hanem olyant, melyiknek a története is hasonló volt.

Az Ószövetség szándéka ugyan a világ keletkezésének, és azon belül az ember korábbi történetének a leírása, de ehhez semmi támpontja nem volt. A biblia korának emberisége csak a közvetlen, néhány ezer éves múltjára emlékezhetett, vagyis a jégkorszak végére. A vízözönre, és a pusztulásra ítélt állatok megmentésére. Vagyis fajunk életének csupán az utolsó tizedére. Ezen belül is csak arra, ami a Közel-Kelet és Észak-Afrika térségében történt.

Ádám és Éva nem az első ember, hanem az első a gyűjtögetés kudarca utáni, a termelésből való megélésre ítélt emberpár volt.

Csak így érthetjük meg a mondanivalóját.

Ádám és Éva volt az első olyan emberpár, ami már nem élhetett meg abból, amit a természet nyújt, hanem már arra kényszerült, hogy munkájával szolgálatába állítsa a természetet. Ebben azonban nem kapott nagyobb szabadságot, mert a korábbinál több, és keményebb munkára kényszerült, és tilos volt a fejlett agyának a jólét szolgálatába állítása.

Ez azt jelenti, hogy fajunk előző kilenctized életében a természet tartotta el, ettől kezdve a természettel és önmagával megharcoló faj lett. A gyűjtögető emberiség része volt a természetnek, a jégkorszak utáni pedig a természet igába fogója. Nem abból élt, amit a természettől kapott, hanem amit a munkájával megváltoztatott természettől magának terelt.

Azt azonban nemcsak a Biblia, de még a modern tudomány sem vette tudomásul, hogy amíg a gyűjtögető emberek létszámának alakítása spontán megoldódott, a termelő ember túlnépesedő faj lett. A túlnépesedését magának kellett lefékezni.

Márpedig a létszámunkat korlátozó feladtunk ismerete nélkül történelmünk érthetetlen, elfogadhatatlan minden, ami az elmúlt ötezer év során fajunkkal történt. E nélkül azt sem érthetjük meg, miért alakult úgy a sorsunk, ahogyan alakult.

Annak ellenére, hogy a biológusok természetesnek veszik, hogy a csúcsragadozók is kénytelenek a saját létszámukat korlátozni, a közgazdászok nem hajlandók tudomásul venni, hogy ezt a feladatot a túlszaporodó embernek is magára kell vállalni. A túlszaporodó társadalom előtt két választás áll. Vagy tűri a túlnépesedését, ezzel lehetetlenné teszi a nem szaporodó társadalmakkal való lépéstartást, vagy erőszakkal csökkenti a gyermekvállalást.

Ennél már nem is megyek tovább.

Az eredendő bűn.

Amennyire egyértelmű a Bibliában, hogy a tudásvágy eredendő bűn, amivel együtt kell élni, annyira hiányzik ennek az indoklása. Mivel nem volt rá elfogadható magyarázat, elsiklottak felette.

Nem vagyok teológus, érzékem sincs hozzá, de engem érdekelt. Nem kutattam, de rátaláltam. Az osztálytársadalmak csak azért voltak elfogadottak, mert nem feszegettük.

Számomra a legnagyobb talány, hogyan alakulhattak ki ösztönösen, egymástól függetlenül, mindenütt a népesség növekedését fékező azonos módszerek. A tudatosságnak ugyanis a nyoma sem található. A tudatosság először a Nyugaton, a felvilágosodás úttörőinél jelent meg. A tudatosan épített társadalom gondolatát tudományosan, először Marx vetette fel, és a kelet-európai marxisták valósították meg.

Esetükben is gyorsan kiderült, hogy az ideális társadalmat csak erőszakkal, csak osztálytársadalom valósíthatja meg. A bolsevik Szovjetunió az ideológia papjainak diktatúrája volt. Azt az osztálytársadalmak korábban említett négy funkciója erősen érvényesült.

Sem Marx, sem a tanítványai nem foglalkoztak azzal, hogy mik az osztálynélküli társadalom alépítményi feltételei. Materialistáknak hitték magukat, mégis szélsőségesen idealisták voltak. Nem ismerték fel, de nem is keresték az osztálynélküli társadalom alépítményi feltételeit.

Mára azonban a fejlett Nyugaton és a fejlett Távol-Keleten létrejöttek az osztálynélküli társadalmak. Csak meg kell nézi, mik voltak ennek az előfeltételei.

I. Legyenek gazdagok. Ez azt jelenti, hogy az egy laksora jutó jövedelem haladja meg a tízezer dollárt, a vagyon pedig ennek a négyszeresét.

II. Az átlagos iskolázottság haladja meg a 12 évet.

III. A lakosság viselkedési kultúrája legyen puritán, illetve konfuciánus.

IV. Legyen olcsó, biztos és egyszerű a fogamzásgátlás.

V. A lakosság növekedése ne haladja meg az évi 1-2 ezreléket.

Azt, hogy ezek az előfeltételei az osztálynélküli társadalomnak, a tapasztalt bizonyítja. Ahol ez az öt feltétel megvan, már nincs osztálytársadalom. Ahol ezek bármelyike hiányzik, ott továbbra is osztálytársadalom működik. Márpedig, ahol még osztálytársadalom van, ott bűn a tudásvágy, illetve nem oldható meg a szellem szabadsága. Ahol nincs biztosítva a szellem szabadsága, ott osztályuralom van.

A biblia legzseniálisabb vonása az eredendő bűn. Annyira zseniális, hogy nem is lehetett tudatos. Annyira zseniális, hogy az indokoltságát még a mai tudomány sem ismerte fel.

A megváltás.

Azt, hogy a zsidóságnak a Megváltó, a Messiás várása, mint jelentett, nem tudom. Gyanítom, hogy elsősorban a nép politikai és vallásszabadságát.

A kereszténység az eredendő bűntől való megszabadításként értelmezi. Ezt az értelmezést azonban nem tárgyiasítja, nem tölti meg tartalommal. Ráadásul a keresztény egyházak, minél régebbi a gyökerük, annál kevésbé voltak a tudásvágy felszabadítói. Az osztálytársadalmak vallásainak megfelelően őrizték a dogmákat, és a klérus megkülönböztetett szerepét.

A tanításuk szerit, a Megváltó megszabadított bennünket az eredendő bűntől, a tudásvágyunk felszabadult.

A valóságban azonban ennek még két ezer évig, még a kivételes társadalmakban sem voltak meg a feltételei. Az eredendő bűntől, a tudásvágy tilalmától csak kétezer évvel később szabadult meg az emberiség ötöde, ahol a fent említett öt előfeltétel létrejött. A négyötöd számára azonban nem érkezett el a tudásvágy felszabadulásának, az eredendő bűntől való megszabadulás ideje. Ennek egyelőre reménytelen a lehetősége is. Ma már csak két olyan ország van, Kína és Vietnám, ahol a lakosság viselkedése puritán, illetve konfuciánus, de még nem osztálynélküli társadalom, mert nem elég gazdag, de már nagyon gyorsan gazdagodik. Velük bezárul azok köre, akik szabaddá tehetik az ember tudásvágyát, szellemét.

Várhatóan, néhány évtizeden belül, az emberiség kétötöde számára megszűnik a tudásvágy eredendő bűn státusza, tehát megszabadult az eredendő bűntől. Jelenleg az emberiség háromötöde azonban továbbra is gyorsan szaporodik, és nem puritán módon viselkedik. Fajuk többsége tehát óriási válságban van, nem közeledik, hanem távolodik a megváltástól.

A fejlett, már megváltott világ azonban fel sem képes mérni a helyzetet. Amikor abban kellene a gyorsan szaporodó kétharmadot segíteni, hogy ne szaporodjon, abban serénykednek, hogy kisebb legyen a halandóság, vagyis minél gyorsabb a népszaporulat. Az ellenkezőjét annak, amire ezeknek a társadalmaknak szükségük volna. Ezek minden mást megelőző feladata ugyanis a népszaporulatuk leállítása, többségének a népességük csökkentése volna. Ezt kellene segíteni, ösztönözni.

A Biblia nem pótolhatja a tudományt.

Az osztálytársadalmak tudomásulvételéhez elég volt a múlt legendája. A valóságos okok elfogadhatatlanok lettek volna.

A zsidó nép történelmi érdemet szerzett azzal, hogy megfogalmazta az Ószövetséget, ami a két világvallás tekinthetett szent könyve lett. A kereszténység Bibliája, a mohamedánok Koránja, a történelem legolvasottabb könyve. A jelenkor számára azonban elfogadhatatlan, hogy a tudomány elé korlátot állítson a dogma. A túlszaporodó ember előtt dogmákkal kellett korlátozni a tudásvágyat. A nem szaporodó ember számára pedig elsődleges törvény a tudás gyarapítása, a dogmák megkérdőjelezése. A fejlett világ számára a tudásvágy nem az eredendő bűn. Ellenkezőleg, a tudás növelése az elsődleges feladat.

A tudomány azonban nemcsak átértelmezi az Ószövetséget, hanem bizonyítani fogja annak bölcsességét is.