A kívánatos valutaszorzó

Kopátsy Sándor EG 2012-01-10

A KÍVÁNATOS VALUTASZORZÓ

Az adott viszonyoknak megfelelő valutaszorzóval kapcsolatban általános az eszmei zavar.
A közvélemény azt hiszi, hogy akkor jó egy valuta, ha annak az egységes sokat ér. Ennek semmi alapja nincsen.
A szakmai közvélemény szerint akkor jó, ha külföldön többet vásárolhatok érte, mint itthon. Ez is csak a turista egyéni szempontjából jó.
A társadalom egészének az a jó, ha a pénz értéke az ország pénzügyi mérlegét jól szolgálja.
A tapasztalat azt mutatja, hogy általában a szegény országok valutájának vásárlóereje jobb annál, amit a valutaszorozó jelent.
Ennek fényében kellene megítélni, hogyan értékeljük a tényt, hogy az előző kormányzat idején egy euró értéke 230-240 forint volt, és ma már 310 felett van.
Az előzőt a forint mintegy 20-30 százalékos felértékelésének tartottam, a jelenlegit pedig már néhány százalékkal az érdekünket szolgálónál magasabbnak. De legfeljebb néhány százalékkal.
Ez után vizsgáljuk meg, hogy mikor mi volna a kívánatos.
Nagyon leegyszerűsítve. Ha egy ország el akar adósodni, akkor tegye azt, amit mi tettünk. Tartsa magasan a forint értékét, és a jegybanki kamatot. Ez azonban bűn, ha nem akar eladósodni. Tehát a 230-240 forintos árfolyam bűn volt. Ideje volna bevallani, hogy mi húsz éven keresztül görgök, vagy spanyolok voltunk annak ellenére, hogy nem hozták a turisták szákban északról a pénzt.
Ideje volna összeszámolni, hogy mai áron mennyit adtunk el a külföldieknek, és ennek ellenére mennyi adósságot halmoztunk fel. Vagyis húsz év alatt mennyit éltünk fel mások jövedelméből, amire egetlen másik volt szocialista országban nem volt példa.
Most meg azok, akik ebben a dáridóban jól jártak, futnak Bécsbe nyugati devizát, értékpapírt venni. Ma azt mutatják a nyugati televíziók, hogy magyarok állnak sorba a bécsi bankok előtt.
Nekem Ady sorai jutnak az eszemben, és abban reménykedek, hogy most elég nagy a bajunk, hogy észre térjünk.