2012. január 2., hétfő

A kicsi is lehet nagyon fontos

Kopátsy Sándor EG 2011-12-25

A KICSI IS LEHET NAGYON FONTOS

AZ IRÁNYTŰ.
Erre az iránytű tanított meg. Ez a kis mágneses tű fontosabb szereplője a történelemnek, mint bármelyik hatalmasság. Nélküle a ködös tengerek és a hatalmas óceánok sokkal nehezebben lettek volna járhatók. Márpedig aligha történhetett volna fontosabb esemény, mint a tengerhajózás elért sínvonala. Ennek a legfontosabb eleme pedig ez a kis mágneses tű volt.
Ezt a kínaiak ugyan korábban is ismerték, de számukra közömbös volt a ködös tengereken és a távoli óceánokon való hajózás. Ezért aztán nem is volt számukra történelemformáló szerepe az iránytűnek.
Európa számára azonban fontosak voltak a ködös tengerek, és még sokkal inkább a távoli kontinensek. Ezek pedig elérhetetlenek lettek volna iránytű nélkül. Még nem találtam olyan munkát, ami megmutatta volna, hogy mennyivel vált hatékonyabbá a lengyel és baltikumi hajózás, vagy a távoli óceánok meghódítása azzal, hogy a ködben is lehetet az irányt tartani. Egy ilyen felmérésből nyilvánvalóvá válna, hogy mekkora szerepe volt az iránytűnek abban, hogy ide jutottunk. A 15. században mennyivel hatékonyabb volt a hajózás, azaz mennyivel értékesebb egy hajó, hogy iránytűvel navigálhatták.
Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy az iránytű nélkül nem lehetett volna Nyugat-Európa gyarmattartó, Anglia és Németalföld a világgazdaság élén.
Az iránytű történelemformáló szerepéhez képest a legnagyobb nyugati nagyhatalom szerepe is eltörpül.
A PATKÓ.
A történészek alig érintik a patkó szerepét, pedig az is történelmet formált. A történészek nem ismerték fel, de annál inkább a nép, amelyik a patkót a szerencse szimbólumának tartja. Nem tudja miért, de érzi, hogy számára a patkó szerencsét hoz.
Európa számára az első nagy szerencsét az agrártechnikai forradalom hozta. A mérsékelt égövi, már a telet is ismerő, természetes csapadékra épülő, állattartással is összekötött földművelés megjelenése eleve forradalmi újat hozott a szinte csak növénytermelő öntözéses, és a csak állattartó pásztor társadalmak mellett. Az európai történészek sem hangsúlyozzák, hogy a nyugati mezőgazdaság forradalmat hozott azzal, hogy a növénytermelést és az állattartás összefonta. Ezzel első olyan magas-kultúra lett, ami mind a kenyeret, mind a húst és tejterméket, tehát az emberi szervezet által igényelt táplálkozást biztosította.
Tegyük hozzá, hogy ez volt az eredetit felváltó első agrártechnikai forradalom. Ez azonban néhány más feltétel mellett, a patkó nélkül nem lehetett volna sikeres.
A nyugat-európai éghajlaton ugyanis a patkolatlan ló nem lehet hatékony háziállat. Nedves fűben, sárban, hóban, jégen a patkolatlan ló szinte járni sem képes, nemhogy munkavégzésre használható lenne. Vagyis a mezőgazdaságban, a harcban, a szállításban nincs használati értéke. Ellenben, ha két kiló vasból patkót kap a lábára, az értéke megsokszorozódik.
Ahogy az előző fejezetben azt mondtam, hogy a kis iránytű egy nagy hajó használati értékét megsokszorozza, most azt mondom, hogy egy ló patkó nélkül étéktelen, a patkoltra azonban a nyugati középkor ráépülhetett.
Arról sem olvastam, hogy az arabok hódítása azért rekedt meg a Pireneusoktól északra, mert az arab sereg patkolatlan lovaival tehetetlennek bizonyult a francia sereg patkolt lovaival szemben. De a kortársak tudták, ezért kapott a királyuk, Károly, Martel, azaz kovács előnevet.
A patkónak volt köszönhető, hogy a lovas katona harc értéke nagyon felértékelődött a gyalogoshoz képest, hogy a katonáskodó nemes urakat lovagoknak hívták, hogy a keresztes lovagok eljuthattak a szentföldre, hogy az arabokkal szemben katonai fölényt jelentettek.
Az pedig az én mániám, hogy a patkolt ló közlekedési forradalmat jelentett. A ló fele idő alatt behordta a termést, gyorsabban szántott, és a férfiak távolságlegyőző képessége sokszorosára nőtt. Márpedig a közlekedés hatékonysága tudatformáló volt. Ahogy ez bebizonyosodott a gépkocsizás általánossá válása során. Gyermekkorom falvaiban a lovakkal dolgozó paraszt rangosabb volt, mint az ökrök előtt ballagó. Az iparosok között pedig a kovács volt rangban az első.
BAB.
A bab is történelmi főszereplő volt.
A főszerepét Egyiptomban kezdte. Az ottani bab, a fáva, nem is rokona a jelenkori babnak, amit Amerikából kaptunk.
Kalábriában találkoztunk az egyiptomi bab ünnepével. Ott még ma is van az évnek egy olyan napja, maikor csak fávát esznek. Ez az ünnep nem keresztény, hanem sokkal régebbi, és Észak-Afrikában a mohamedánok is tartják. A magyarázata kézenfekvő, ugyan az ünnepét megtartók nem tudnak róla. Az egyiptomi táplálkozás nagyon fehérjehiányos volt, árpát és búzát ettek. Ebbe a fehérjehiányos életbe robbant meg a fáva, ami nálunk is ismert volt lóbab néven. A sokácoknak, még ötven éve is a fő táplálékuk volt. Ez a bab azért lett szent, mert fehérét jelentett, a fehérjehiányos világban.
Az sem történészhez illő téma, hogy az amerikai bab szerepe hasonló volt az Alpoktól északra. Ez volt a városokban és a falusi szegénység körében a fehérje, ami olcsó, és tárolható volt.
(Idejöhet esetleg valami, amit erről írtam.)
BURGONYA
Az ipari forradalmat követő századok történelme könnyebben megérhető volna, ha rámutatnánk, hogy a burgonya volt a főszereplő abban, hogy Európa nyugati felén a súlypont áttevődött az Alpoktól északra.
(Idejön, amit erről írtam.)
Kerékpár.
Annak ellenére, hogy a kerékpár jelentőségét nem tartom a vasútéval, vagy a gépkocsiéval egyenlőnek, bevettem a felsorolásba. Tipikus példája annak, hogy az is jelentős, ami nem alapvető technikai forradalom, mert nem a világgazdaságot forgatta fel, de lent a lakosság körében nagyon széles réteget érintett.
A saját életemben éltem át, amikor 1935-ben kerékpárt kaptam. A térbeni mobilitásom megsokszorozódott. Hetven kilométeres körzetben megismerkedhettem a térségünkkel. A tíz kilométer közel került. Vagyis a kisvárosi gyerekből a Dél-Dunántúl polgára lettem. Motoros jármű meghaladta a jövedelmi szintünk.
Ez jutott eszembe, amikor a televízióban azt láttam, hogy Kínában ez történt sok százmillió emberrel. Valami olyan, mint amikor ezer évvel korábban az európai urak patkolt lovakon közlekedhettek. Mindkét esetben az egynapi járóföld sokszorosra nőtt. Márpedig az ember személeti rugalmassága az egynapi járófölddel együtt nő.
Még jobban megértettem a kerékpár forradalmi szerepét akkor, amikor azt olvastam, hogy Kína évek óta 50 millió kerékpárt exportál Afrikába. Vagyis kerékpárra ülteti azokat az afrikaiakat, akik még ott sem tartanak, ahol én voltam 75 éve. A kerékpárnak ugyan kisebb a hatása a tudatra, de tízszer több embert érint. Ráadásul nem igényel külön infrastruktúrát az üzemanyag ellátása és a szervizelése.
A kerékpárhoz a mobil telefont hasonlítanám. Nem a vonalashoz képest volt forradalom, hanem az elérhetőségének horizontjában. Olyan telefon, ami olcsó, és zsebben hordható.
Száz éve ilyen volt a logarléc is. Lebecsüljük a nagyon egyszerű eszközök hatását.
Kommunikáció.
A jelenkor legnagyobb tudati hatása az lesz, hogy az ismeretáramlásban egyszobás helység lett a világ. Ennek sem csak az a hatása, amit a tudomány és gazdaság közvetlenül élvez, hanem az is, hogy a legszélesebb réteg számára is odajön a világ. Ez a hatás a gyerekeknél is követhető. Szinte annyit láthatnak a világból, mint a szomszédságukból. Fel sem lehet mérni, hogy ennek következtében mennyivel mások lesznek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése