2011. december 15., csütörtök

Az igazságot elfedő trükk

Kopátsy Sándor EG 2011-12-07

AZ IGAZSÁGOT ELFEDŐ TRÜKK

Hatvan éve jelent meg Rácz Jenő és Bródy András közgazdasági könyve. Akkor még mérnökként olvastam, de örökre helyre billentett. Ebben a könyvben olvastam először, és az óta utójára, hogy miden osztálytársadalomra jellemző egy mutató, a nemzeti jövedelem és a nemzeti vagyon aránya. Ez a mutató az adott természeti környezetben állandó, a fejlődés során nem változik. A melegebb éghajlaton kevesebb, a hidegben nagyobb, de 3 és 4 között változik. A hideg éghalton azért magasabb, mert nagyobb vagyonigénnyel jár a hideg elleni védekezés, és az átteleléshez szükséges tartalékolás.

Azonnal megértettem, hogy ez azt jelenti, hogy a társadalmi és gazdasági fejlődés során párhuzamosan nő a nemzeti jövedelemmel a nemzeti vagyon is. Az adott ország számára nemcsak a nemzeti jövedelmet kell újratermelni, hanem a vagyont is. Az újratermelési mérleget egy lakosra jutó vagyonra, és jövedelemre kell számolni.

Sajnos, az elmúlt hatvan év során még nem találkoztam. A nemzeti jövedelmet ugyan néha egy lakosra is megmutatják, de a modelleket mindig országokra készítik, és a nemzeti vagyon változását még így sem teszik mellé.

Ennek következtében, minden olyan ország esetében, ahol változik a lakosság száma, hamis képet mutatnak. Ahol növekszik a lakosság, ott szépítik a valóságot, ahol csökken a ténylegesnél kedvezőtlenebb a kép.

Ez az elméleti és gyakorlati hiba különösen félrevezető a jelenkorban, amikor az elmaradó társadalmakban az elviselhetőnél tízszer gyorsabban nő a népesség, a világ gyorsan növekvő kétötödében pedig stagnál. Az utóbbiban azonban jelentős a befogadás.

A gazdasági statisztika sok esetben a sikert kudarcnak, a kudarcot sikernek illusztrálja. Pedig a valóságban nagyon egyértelmű a helyzet.

A világ háromötödében, ahol a megengedhető néhány ezreléknél tízszer gyorsabban nő a népesség, egyértelmű a fokozódó lemaradás, a stagnáló kétötödben pedig gyorsabb a fejlődés, mint történelmünk során valaha volt.

Illusztráció képen lássunk néhány adatot a The Economist legutóbbi számából.

2010-2011 évekre közli a várható növekedési adatokat. Mint mindig most sem az egy lakosra, hanem az ország egészére vetíti a növekedést. Ha a közölt növekedést egy laksora jutó jövedelemre, és vagonra módosítjuk, szinte ellentétes eredményre jutunk.

Először a két kiemelkedően gyorsan növekedő ország adatait nézzük.

Kínában a két év átlagában 8.5 százalékos az ország nemzeti jövedelmének növekedése. Ezzel szemben Indiában 7.5 százalék. Ha figyelembe vesszük a lakosság növekedését is, ami Kínában 0.4, Indiában 1.6 százalék már alapvetően módosul a kép. Az egy laksora jutó jövedelem Kínában 8.1, Indiában 5.9 százalék.

Az alapvető különbség azonban akkor válik nyilvánvalóvá, amikor az egy laksora jutó vagyon szinten tartását is figyelembe vesszük, ami legyen a nemzeti jövedelem háromszorosa. Ez esetben, Kínában egy laksora 6.9 százalékkal több elosztható jövedelem jut. Indában viszont csak 1.1 százalékkal több marad. Vagyis a fenti két ország nemzeti jövedelmének csak 1 százalékkal lassabb növekedéséből, az eltérő népességnövekedés hatására évente 5.8 százalékkal kevesebb elosztható jövedelem jut egy lakosra. Kínában 6.9 százalékkal nőhete a lakosság jövedelme, Indiában viszont 1.1 százalékkal. Ehhez még tegyük hozzá, hogy Kínában ötször akkora a megtakarítási hányad, mint Indiában. Kínában az egy laksora jutó nemzeti vagyon gyorsan nő, Indiában pedig csökken. Vagyis két ország nemzeti jövedelmének hasonló növekedése mögött is óriási eltérés mutatkozik csak annak következtében, hogy az egyikben évente 1.2 százalékkal gyorsabban nő a lakosság.

Már többször leírtam, számokkal bizonyítottam, hogy az egy laksora jutó jövedelem és vagyon az országos szinte stagnáló gazdaságban is gyorsabban nő, mint az Egyesült Államokban. Most is nézzük meg e két állam, hogyan áll egymással szemben.

Az Egyesült Államokban, ebben a két évben közel 2 százalékos növekedést vártak. Ma már csak ennek a felét, de fogadjuk el a pár héttel korábbi adatot. Japánban pedig 1 százalékos növekedést várnak. Tehát Az előbbi ország évi 1 százalékkal gyorsabban nő. De hogyan néz ki, ha egy lakosra vetített jövedelmet, és vagyont számolunk? Előbb csak a jövedelmet. Ez a mutató mind az Egyesült Államokban, mind Japánban éves 1 százalékos növekedést mutat. Ha azonban a nemzeti jövedelem háromszorosát kitevő nemzeti vagyont is számításba vesszük, fordul a kép. Japánban évente 4 százalékkal nő az egy laksora jutó vagyon, az Egyesült Államokban pedig csupán 1 százalékkal. A valóság pedig ennél is rosszabb. Egy laksora vetítve, Japán a világ legnagyobb hitelezője a külföldiek felé, az Egyesült Államok pedig már többel tartozik kifelé, mint amekkora vagyona, hitele van külföldön.

Talán ennyi is elég annak illusztrálására, hogy a közgazdaságtan nem képes lépést tartani a korral.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése