Szorítsuk ki a tőzsdéről a spekulációt

Kopátsy Sándor PG 2011-10-16

SZORÍTSUK KI A TŐZSDÉRŐL A SPEKULÁCIÓT

A nyugati világot súlytó pénzügyi válság egyik oka, hogy a tőzsdén sokszor annyi pénz forog, mint amennyire ott szükség volna. Hónapok óta bele-bele nézek a tőzsdei hírekbe, és azt látom, hogy naponta jobban változnak az árfolyamok, mint évente indokolt lehetne. A tőzsde nem azt jelzi, hogy hova fektessenek be, hol támogassák a fejlesztést, hanem hol lehet órák, napok alatt sokat keresni. A tőzsdeforgalom óriási többsége szerencsejáték és nem befektetési stratégia. Nem annak alapján adnak, vesznek részvényeket, hogy hol várható majd, esetleg évek múlva nagyobb nyereség, hanem hol lehet egyetlen nap alatt néhány százalékos árváltozást hasznosítani.

Ma kinevetik az a részvényvásárlót, aki arra épít, hogy évek múlva valaminek a termelése kedvező lesz, hanem arra, hogy mi lesz holnap a tőzsdén. Ez azért alakulhatott így, mert a tőzsdén sokszorosa forog annak a pénznek, amire a gazdasági növekedéshez szükség lenne.

Minél több pénz forog a tőzsdén, annál kevésbé szolgálhatja a társadalom célját. Ma már minden napi hírre, pletykára százszor annyi pénz mozdulhat meg, mint amennyi ellen már a legnagyobb jegybank sem képes védekezni. Ez a sok pénz nem azért megy a tőzsére, mert elképzelése van a gazdaság jövőjéről, hanem a pár nap áringadozására számít.

Sajnos, a pénzvilág liberális hatalmaságainak sikerült elérni, hogy a tőzsdén ne csak a tőkések pénze játsszon szerencsejátékot, hanem a társadalombiztosítások tartalékolt pénze is. Ezzel megsokszorozták a tőzsdén játszó pénzmennyiséget, és megkétszerezték a részvényekkel szembeni keresletet. Ebből fakadóan akkora pénzösszeg játszik a napi tőzsdei forgalomban, amihez képest jelenéktelen a jegybankok rendelkezésére álló befolyásolás ereje.

A helyzetet jól jellemzi a kor legfontosabb nyersanyagának, az olajnak a tőzsdei áringadozása. Mind az olajtermelés, mind a felhasználásának a költsége és volumene alig változik, de a nyersolaj ára hektikusan mozog. Egy éven belül felmehet a háromszorosára, és lecsökkenhet a harmadára. Ennek következtében, mind a termelők, mind a felhasználók kénytelenek az árváltozások ellen határidős ügyletekkel védekezni. Ez önmagában nagyon üdvös, társadalmi érdeket szolgál. Ezzel szemben kártékony, hogy az olajra, időnkét százszor akkora összegben, határidős ügyelteket kötnek a spekulánsok, akik nem termelik, nem vásárolják felhasználásra az olajt.

Azt, hogy a tőzsdéken folyó spekuláció, lényegében szerencsejáték nemcsak gazdasági, de társadalmi bizonytalanságot is okoz, a szerencsejátékban nem érdekelt közgazdászok felismerték. Köztük Tobin, ellenlépést is javasolt. A tőzsdeforgalmat kívánta megadóztatni. Ez a javaslat megbukott, újabban azonban látva a romboló pénzügyi válságot, ismét felmerült.

Tobin javaslatának azonban súlyos hibája, hogy nem tesz különbséget a társadalom érdekét szolgáló, és azt sértő tőzsdei forgalom között. Mindkettőt egyformán sújtja. Ráadásul nagyon változó az ilyen ügyletek kártékonysága. Az egy napos, néha néhány órás kötések nagyon károsak, aztán minél tovább érvényben maradnak, annál kisebb az okozott kár.

Ezért, illusztrációként, javasok meg megoldást.

Minden tőzsdei kötés után 5 százalék azonnali illeték jár, ami aztán hetenként egy ezrelékkel csökken, azaz egy év után megszűnik. Vagyis az egy évnél hosszabb távú ügyletek adómentesek, az egy hétnél rövidebbek pedig elviselhetetlenül drágák, tehát megszűnnének.