Túlléptem Marxon és Darwinon

Kopátsy Sándor EE 2011-05-19

TÚLLÉPTEM MARXON ÉS DARWINON

A cím nagyképű. Annál is inkább, mivel kettőjüket a 19. század legjelentősebb, legnagyobb hatású tudósának tartottam, és tartom ma is. Olyan nagyok, hogy máig még a hívei sem mertek túllépni rajtuk.

MARX.

Óriás volt mind a materializmusával, mind a messianizmusával. Tudós és vallásalapító. Mindkettőben a legnagyobbak közé sorolom. Lényegesen hátrább tartana ma a világ, ha kimaradt volna a történelemből.

Azt sem tartom minősítésnek, hogy idejét múlta, hiszen az elmúlt százötven évben minden idejét múlta, ami nem, hatástalanná vált.

Azt nagyon hamar felismertem, hogy Marx idealista lett azzal, hogy az osztálytársadalmakat erőszakkal akarta lecserélni. Vagyis az alépítményt, a felépítménnyel felszámolni. Marx történelemfelfogásából az következik, ami jellemezi a társadalmat, annak objektív, gazdasági oka van. Ami objektív azon nem lehet erőszakkal változtatni. Ennek ellenére kitalált egy olyan politikai stratégiát, amitől a társadalom minőségi átalakulását el lehet érni. A keményen materialista társadalomtudós azt tanította, hogy az alépítményt egy általa kitalált politikai felépítmény erőszakkal képes lesz alapvetően megváltoztatni.

Abban tehát kezdettől fogva nem kételkedtem, hogy az osztálytársadalmak nem véletlen szülöttei, azokat objektív feltételek hozzák létre. E feltételekről azonban nem volt fogalmam.

Jó húsz éve ismertem fel, hogy az osztálytársadalom objektív szükségszerűség, mert a lakosság, tartósan, évente néhány ezreléknél gyorsabban szaporodik. Hosszabb távon egyelten faj sem viselheti el, és ezt nem engedheti meg a természeti környezet sem, hogy túlszaporodjon.

Ezen a nyomon kezdtem vizsgálni az osztálytársadalmak közös halálozási okait.

I. Természetesen, az első halálok a szegénység volt. Kiderült, hogy a legkülönbözőbb tulajdonviszonyok ellenére minden osztálytársadalomban csak a szegény többség adózott. Nemcsak az állami funkciók fedezete, hanem a hatalmasok luxusa számára is.

II. A minden osztálytársadalomra jellemző, másik fő halálok a fegyverkezésből közvetlenül, illetve közvetve számozott. Ez emésztette fel a megtermelt nemzeti jövedelem jelentős hányadát.

III. Minden osztálytársadalomban a szegény többségtől elvont jövedelem többségét luxusra, kincsképzésre pocsékolták el. Nagyon kevés volt a társadalom jólétét szolgáló, racionális felhalmozás.

IV. Minden osztálytársadalom üldözte a társadalom érdekét szolgáló tudást. A legnagyobb bűn az emberek természetes dudásvágya, jobbító szándéka volt.

Vagyis az osztálytársadalmak embertelensége ellen fellépők, élükön Marxszal, olyan célokat szolgáltak, amelyek felgyorsították volna az eleve megengedhetetlen népszaporulatot, vagyis azt, mi minden osztálytársadalom objektív kötelessége volt.

Senki sem gondolt arra, hogyan alakult volna a népesség, ha a jobbítók céljai megvalósulhatnak, ha nem működik a fenti négy funkció.

Mi lett volna a forradalmárok reális célja?

Annak a felderítése, hogyan lehet a népszaporulatot megállítani?

Ezzel azonban senki nem foglalkozott. Ha találunk is néhány a túlnépesedés veszélyét felvetőkkel, sem a politikusok, sem a vallási vezetők, de még a közvélemény sem fogadta ezeket.

Pedig elég lett volna felvetni, hogy mivel jár, ha megszűnik akár a négy funkció egyike is. Felgyorsul az eleve gyors népszaporulat, megnő a munkaerő kínálata a keresletéhez viszonyítva, nő a kizsákmányolás. Marx céljához nem közeledik, hanem attól még jobban távolodik a társadalom.

Marx elvi tévedése, hogy a kizsákmányolást egy felépítményi elemmel, a tőkéstulajdonnal magyarázza. A felépítmény erőszakos megváltoztatásával akarja átalakítani az alépítményt. A materialista tudós, idealista receptet ad.

Az osztálytársadalom alapja a túlnépesedési nyomás. Azt kell megszüntetni annak, aki túl akar lépni az osztálytársadalmak embertelenségén.

Marx idejében még senki nem sejthette, hogy a népszaporulat leállásának három előfeltétele van.

1. Az egy laksora jutó nemzeti jövedelem haladja meg a 10 ezer dollárt.

2. Az iskolázottság átlaga a 12 évet.

3. Legyen olcsó, kényelmes és biztos a fogamzásgátlás.

E három előfeltétel megteremtése nemcsak Marxnál, de senkinél nem merült fel. Tehát senkinek nem volt fogalma arról, hogyan lehet a népesség növekedését megállítani. A tudatosságnak semmi szerepe nem volt abban, hogy a 20. század során Európa nyugati felében, és Észak-Amerikában leállt a természetes népszaporulat, mert annak mindhárom feltétele létrejött. Ezeket követték a távol-keleti túlnépesedett kisebb országok, majd a század végén, állami erőszak segítségével, Kína.

Mára a puritán, nyugati kultúrkörbe, és a távol-keleti konfuciánus kultúrkörbe tartozó országokban létrejöttek a népesség növekedését leállító feltételek, és kialakultak az össznépi társadalmak.

Ezzel szemben nincs olyan jelentős ország, amelyikben, jelentős mértékben növekedős népesség mellett lépést tudnának tartani a fentiekkel, ahol csak remélni lehet, hogy leáll a népesség kezelhetetlenül gyors növekedése.

Ma a világ ott tart, hogy az emberiség kétötödében leállt, illetve leállították a népesség növekedését, és ott példátlanul gyors a növekedés. A háromötödben a megengedhetőnek sokszorosa a népszaporulat, és nő a lemaradás. A következő évtizedekben a háromötödös létszán négyötöd lesz.

Itt kell rámutatni arra, hogy az országok gazdasága ugyan növekedhet, sőt növekedik ott is, ahol csökken az egy laksora jutó jövedelem és vagyon.

Marx, mint tudós politológus ugyan megbukott, de tudományos hatása az elmúlt másfél században példátlan marad. Mint vallásalapító forradalmár, a reformáció két óriásához hasonlítható. Nálam Darwin méltó társaként az élen marad.

Az elmúlt száz év tudományos forradalma során minden korábbinál gyorsabban túllépnek a múlt tudós óriásain. Marxon is.

DARWIN.

Darwin nem akart forradalmár lenni, de annak ellenére forradalmát lett. Az ő tudományos eredményei, bátorsága. Az ő tudományos logikája forradalmat jelentett, és jelent ma is. Kepler óta nem volt forradalmibb tudományos teória, ami a tudományos szemléletre és a közgondolkodásra jobban hatott volna. Darwin tanai tették a kereszténységet konzervatív dogmák vallásává.

Darwin a szelekciót tekintette a fajfejlődés motorjának. Azt azonban nem vette tudomásul, hogy a szelekció nem motor, hanem eszköz, ami csak akkor szolgálja a fajfejlődést, ha a környezet változik. Változatlan környezetben a szelekció nem motor, hanem fék, arról gondoskodik, hogy a környezethez már jól illeszkedő faj ne változzon. Ő csak azt ismerte fel, hogy minden faj a szekciójával igazodik a környezetéhez. Azt nem vette észre, hogy a környezethez már alkalmazkodott fej szelekciója éppen azokat irtja ki, amelyek nem ilyenek. Vagyis, változatlan környezetben, bármekkora a szelekció, az nem eredményez változást, sőt az gondosodik arról, hogy ne törtéjen meg.

Most különösen időszerű leleplezni a környezetváltozástól faló félelmet. Hiszen minden fejlődés alapja a változó környezet.

Ma a tudósok és a zöldek, főleg a zöld tudósok betegesen félnek a környezetváltozástól. A klímaváltozás okozta veszélyekkel, rémisztgetik a közvéleményt. A környezetváltozást tragédiának állítják be. Számukra az ideális környezet az, ami nem változik. Nem veszik tudomásul az egyik legfontosabb természeti törvény, fejlődés csak a változó környezetben történhet. Ahol nem változik a környezet, ott áll a fejlődés órája.

A környezet két módon változhat.

- Megváltozik a faj környezete.

- A faj megy más környezetbe.

Darwin ugyan zseniálisan felismerte, hogy a fajok fejlődnek, de nem ismerte fel, hogy ez csak a változó környezetben jelenhet meg. Abban ugyan igaza volt, hogy a megváltozott környezethez való alkalmazkodást a szelekció valósítja meg. Azt azonban nem vette észre, hogy a változatlan környezetben, amikor már kialakult, a szelekciónak köszönhetően, a környezetnek megfelelő alkalmazkodás, a szelekció nem hoz további fejlődést, sőt megakadályozza azt, azaz stabilizál. Ami a motor volt, fékké változik. A szelekciónak köszönhető a változó környezethez történő alkalmazkodás, de a szelekciónak köszönhető az is, hogy a változatlan környezetben ne legyen változás.

Ezt az állítást az cáfolná meg, ha kiderülne, hogy a változatlan környezetben is történt, történik fajfejlődés. Természetesen a földünkön nincs változatlan környezet, de ezek a változások viszonylag csekélyek ahhoz, hogy új fajok jöhessenek létre. Új fajok csak olyan alapvető változások során jönnek létre, amelyek földtörténetinek nevezhetők.

Az emberi faj rövid, alig százezer éves életében egyetlen, viszonylag jelentős változás történ, a jégkorszak megszűnése. Ennek során ugyan kontinensnyi területeken óriási fajtapusztulás történt, de ez sem volt olyan jelentős, hogy új fajok jelentek volna meg. Az emberi fajra gyakorolt hatása mégis nagyon jelentős lett.

- A sok százezer kipusztuló faj között csak néhány emlős faj is kihalt. Sokuknak az élettere, életmódja jelentősen megváltozott. Új faj azonban nem jelent meg.

- Néhány emlős vad faj csak azért maradt meg, mert domesztikálódott. Ezek azért váltak domesztikálódóvá, mert vadon kihaltak volna. Ezeket az ember érdeke mentette meg.

- Az ember pedig a gyűjtögetésről áttért a termelésre. Erre épültek az első magas-kultúrák, és azok osztálytársadalmai.

A jégkorszak megszűnése a geológusok, de még a biológusok számára sem jelent ez minőségi változást. Az emberi faj szempontjából azonban döntő jelentőségű volt.

Ha nincs ez a jelentős felmelegedés, tengerszint emelkedés, kontinensnyi térségeken alapvető környezetváltozás, még mindig gyűjtögető törzsekben élnénk.

Darwin tudománytörténeti jelentőségét nem csökkenti, hogy a fajfejlődés motorját nem a környezetváltozásban, hanem a szelekcióban látta. A fajtanemesítés ugyanis a szelekción alapul, de ez ott nem spontán, nem a faj érdekében történik. Az ember a maga érdekében választja meg a szelekció célját. A természetben a környezet szelektál. Ha nem változik a környezet, a szelekció célja sem változik, tehát nem eredményez fajfejlődést.

Darwin tudománytörténeti jelentősége a szelekció szerepének feltárása, de az új fajok megjelenésére nem adott magyarázatot.

Nemcsak neki, de máig a biológusoknak sem tűnt fel, hogy a fejfejlődésben minden nagy lépés geológiai változás, földtörténeti katasztrófa hatására történt.

Azt, hogy csak a változó környezetben jár a biológiai óra 1984-ben, Ausztráliában az eredeti tájban fedeztem fel, de megértőre az óta sem találtam.

Az egyszikű növények és a még erszényes emlősök világában döbbentem rá, hogy hetvenmillió évvel korábbi természetében járok. Ez a kontinens ugyanis máig őrzi azt a növény-, és állatvilágot, amit akkor hordozott, amikor Afrika része volt. Itt hetven millió éve nem járt a biológiai óra, pedig szelekció ugyanúgy volt, mint bárhol másutt.

Azonnal beugrott a többi bizonyíték is.

- A mély tengerekben néhány százmillió évesnél fiatalabb faj nem él. Tehát ott százmillió évek óta nem változott a környezet, az óta nem jár a biológiai óra, pedig ott sokszorta nagyobb a szelekció, mint a szárazföldön.

- A Galápagos-szigeteken azok az állatok élnek, amelyek száztízmillió éve Dél-Amerikában éltek. Tekintettel arra, hogy ott nem változott a klíma, nem jár a biológiai óra.

- Madagaszkár csak harminc millió éve szakadt el Afrikától, ezért ott a harmincmillió éves afrikai flórát és faunát találjuk ma is.

- Az Afrikában élő magzatburkos emlősök, a kora-kőkori barlangrajzok szerint, Európában éltek. Az emlősök ősei északon váltották le az erszényeseket, ahol változott, időnkint nagyon hideg volt a klíma.

Mindebből azt vontam le, hogy a milliárdnyi csillagból, bolygóból álló világűrben nem a mai földi élet feltételeit kell keresni, mert az ugyan igaz, hogy a földi élethez hasonló élet csak hasonló környezetben alakulhatott ki, de az nem elég, mert ahhoz az is kellett volna, hogy hasonló környezeti változások is történtek. A földi élethez hasonló életnek nemcsak a mai földi feltételekre, hanem a földünkével azonos történelemre is szükség volna. Ennek az esélye pedig gyakorlatilag nulla. Viszont milliószor nagyobb esélye van annak, hogy egészen más feltételek mellett, egészen más élővilág alakult ki más bolygókon, ha azok élete legalább olyan változatos volt, mint a mi földünké. Annak még nagyobb a valószínűsége, hogy sok millió bolygónak még változatosabb volt az élete, ezért azokon a mienkénél sokkal fejlettebb életromák jöttek létre.

A biológia, az élet tudománya még mindig ott tart, ahol a csillagászat, amikor azt hitte, hogy a világűr központja a föld, és minden a körül mozog.

A földi életformák nem jelenthetnek modellt, csak egy variációja a sok milliárd lehetségesnek, és annyira egyediek, a földünket annyi ismeretlen okú hatás érte, hogy egy hasonlónak is nulla az eshetősége. Ezért a mi élővilágunkhoz hasonlót reménytelen keresni.

Darwint azonban továbbra is a 19. század egyik legnagyobb tudósának tartom. Ha ő nincs, nem tartana a tudomány ott, ahol tart.

ÖSSZEGZÉS.

Marxra és Darwinra egyaránt vonatkozik, hogy nem kisebb valaki azzal, hogy túllépett rajta az idő. A tudományok művelőinek nagyságát nem a tanaik érvényének hosszával, hanem a kifejtett hatásával mérjük. Számomra mindketten a 19 század legnagyobbjai.