2011. május 19., csütörtök

Az indokolatlan korhatárkedvezmények

Kopátsy Sándor PP 2011-05-15

AZ INDOKTALAN KORHATÁRKEDVEZÉNYEK

A fegyveres szervezetek és a tűzoltók szakszervezetei tiltakoznak a számukra biztosított korábbi nyugdíjkorhatár megszüntetése miatt.

Ezen háborgok, mert olyan kedvezmény megvonása ellen tiltakoznak, ami felett én háborogtam. Az aránytalan korkedvezmény eddig sem volt indokolt, az adott helyzetben pedig felháborító.

Azt még megértettem, hogy a tőkés osztálytársadalmak jól megfizették az elnyomó szerzetüket. A társadalom elenyésző kisebbsége csak akkor élhet biztonságban, ha a kiszolgálóit jól megfizeti. Legalább ezek legyenek érdekelve a hatalom fenntartásában.

A két háború között természetesnek tartottam, hogy a csendőr keresete a munkásokénál és a parasztokénál sokkal magasabb volt. Minél rothadtabb egy rendszer annál jobban meg kell fizetnie a kiszolgálóit. Az is megértettem, hogy nemcsak a hatalom egyenruhásai, de a köztisztviselői is úrmódon élhessenek.

Alig vártam, hogy annak a világnak mielőbb vége legyen.

A proletárdiktatúrára is csak ott van szükség, ahol ez a kisebbség diktatúrája. Abban a kiemeltek a párt, a titkosszolgálat, és az erőszakszervezetek dolgozói. A bolsevik rendszerben azok voltak a kiemeltek, és feleslegessé váltak a szakszervezetek, hiszen a teljes foglalkoztatás, és az átlagbér rögzítése mellett olyan mesterséges munkaerőhiány valósult meg, ahol az államnak kellett korlátozni a béremelést.

A nemcsak az osztálytársadalomban, de a proletár diktatúrában is megkülönböztetett támogatást kellett biztosítani a fegyveres testületekben szolgálók számára. Mivel nem volt ehhez elég pénz, hát jöttek a kedvezmények. Ezek egyike volt a korai nyugdíjazás.

A demokráciában, ahol a többséget képviseli a hatalom nincs szükség, hogy a fegyveres testületekben dolgozók megkülönböztetett kedvezményekben részesüljenek, mivel nincs, akiket el kell nyomni. Ezek kedvezményezettsége mégis megmaradt.

A rendfenntartókra azért van szükség, mert a liberális politikai a munkaerő alsó ötödét kizárta a társadalmi munkamegosztásba való részvételből, azokat alamizsnából tarja el. Márpedig a meg nem dolgozott jövedelem nemcsak az urakat, de a szegényeket is elzülleszti. Ez ellen nem az erős rendőrséggel, hanem a munkaalkalom teremtéssel kell, védekezi. Annak ellenére, hogy az adott helyzeten a rendőrség erejét is fokozni kell, a rendőrségnek sem a korai nyugdíjat, hanem a nagyobb jövedelmet javasolnám. Rendőrben is jobbnak tartom a tapasztaltabb öregeket, mint a magasan megfizetett fiatalokat.

Ez igaz a tűzoltókra is.

A hadseregről egészen más a véleményem. Amennyire az osztálytársadalmakban létkérdés volt a minél erősebb hadsereg, hiszen a másik társadalmak is fegyveres hódításokkal terjeszkedtek, annyira értelmetlen a jelenkori fejlett társadalomban az erős hadsereg.

Fajunk történetében először fordul elő, hogy a fejlettebb társadalom hadereje nagyságrenddel erősebb, mint a fejletleneké. Ma az Egyesült Államok hadserege erősebb, mint a világ összes hadseregéjé. De minek?

A nagyobb fejlett államok hadserege is sokkal erősebb, mint az elmaradt világé együttesen. De minek?

A fejlett világon belül is értelmetlen a katonai erőfölény. A második világháború óta a fejlett világ hadseregének egyetlen katonája sem halt meg a hazája védelmében. A hősi halottai az elmaradt világban kalandozva haltak meg. De minek?

Miét nem volt háború a fejlett világon belül?

Mert a fejlett világ minden államának az érdekét jobban szolgálja a tudományos és gazdasági együttműködés, mint amit a katonai erő győzelme hozhat. Hőbörgés ugyan van, de háború nincs. De még a katonai erővel való hőbörgés is sokba kerül.

Az elmúlt hatvan évben a leggyorsabban azok az államok fejlődtek, gazdagodtak, amelyekben nem volt hadseregük. Nem volt, mert olyan kicsik voltak, hogy nem is lehetett. Európában a leggazdagabb ország Luxemburg, és néhány másik törpe. A Távol-Keleten Hong-Kong és Szingapúr. Európa öt leggazdagabb országának, Norvégi, Dánia, Svédország, Finnország és Svájc, tíz milliónál kevesebb lakója van. A világ tíz legfejlettebb társadalma között csak egy húsz millió lakosúnál nagyobb van, a katonai és gazdasági szuperhatalom, az Egyesült Államok, de az is a tíz között csak az utolsó.

A közvélemény nagyon kevés információt kap arról, hogy a modern államok a jövedelmük töredékét költik a hadseregre akár amennyit akkor költöttek, amikor még osztálytársadalmak voltak, illetve amennyit a mai szegényebb társadalmak költenek. Azt, hogy a hadsereg, és abban a vezetők szerepe fontos, csak a tábornokok hiszik. De az is szabály, hogy akinek a fontosságát csak önmaga tartja, korrupt lesz.

Ezzel szemben a hazai szakszervezetek azért szállnak harcba, hogy a feleslegesek minél kevesebbet dolgozzanak.

A tűzoltókat, a mentőkhöz hasonlóan, nagyon becsüli a társadalom, mert az egyetlen olyan szektor, ahol csak akkor dolgoznak, amikor segíteni kell. Ez a mentőknél gyakori, a tűzoltóknál ritka. Ha felmérnénk, hogy melyik szakmában a legrövidebb az intenzív munkával töltött idő, a tűzoltók nyernének.

A korkedvezményes nyugdíjazás csak ott volna indokolt, ahol az intenzív, megerőltető munkában töltött idő nagyon hosszú. Szerencsére, az ilyen munkákat kiváltotta a technika. Véleményem szerint ma a legtöbbet a vállaltok vezetői dolgoznak, akiknek nincs szabadidejük, aztán egyre többen Az egészségügyben. De őket nem korán, hanem későn küldeném nyugdíjba, mert a leghasznosabbak, őket nagyon meg kell fizetni.

Azt, hogy ki mikor mehet nyugdíjba, azzal mérném, melyik szakmában mekkora a halandóság. Ebből az derülne ki, hogy ott kell az átlag fölé emelni a nyugdíjat, ahol jelenleg az átlag alatti.

A szakszervezeteknek pedig azt ajánlom, hogy ne a minél kevesebb munkaidőért, a minél korábbi nyugdíjazásért, hanem a minél több munkaalkalomért tüntessenek. Csak ott lehet dolgozói hatalom, ahol nagyobb a munkaerő kereslete, mint a kínálata.

1 megjegyzés:

  1. Van némi igazság a gondolatmenetben. De olyan megállapítás is akad, amivel nem értek egyet.

    Pl. Svájcnak erős hadserege van, és úgy emlékszem, hogy a mai napig kötelező a katonai szolgálat is.
    Most nálunk viszonylag békés állapotok vannak (volt ilyen a történelemben régebben is), de ez nem fog sokáig tartani. (Szerintem a következő nemzedék nem lesz ilyen "szívós".) Annak idején az akadémikusok a XX. századra is azt jósolták, hogy az a béke évszázada lesz..

    Aztán itt van az, hogy ki mennyit dolgozik. A tűzoltók karbantartják a felszerelésüket és rendszeresen gyakorlatoznak. Biztosan tevékenyebbek a mentősöknél. Akik ma egész nap sütkéreztek (rálátásom van egy mentőállomásra). A vállalatvezetők munkája tkp. reprezentációból áll. Szerintem a legkevesebbet - gyakorlatilag semmit - a politikusok és a tanácsadók "dolgoznak". Ők az emberek többsége számára kártékonyak. (Mo-ról beszélek.)

    Vagy mondjam azt, hogy majd amikor jó nyugdíjam lesz, engem is csak az fog érdekelni, hogy az orvosomat rendesen megfizessék? Mert nekem akkor ő lesz a "hasznos"...

    A többi honfitársam, meg boldoguljon, ahogyan tud!

    A záró mondat gúnyt űz a dolgozókból. Ugyanis ők ilyen módon utoljára megbecsüléshez a nagy pestisjárvány után jutottak. Annak is jó hat évszázada.

    VálaszTörlés