Még mindig olcsó az olaj

Kopátsy Sándor PG 2011-04-26

MÉG MINDIG OLCSÓ AZ OLAJ

A 20. század úgy fog bevonulni a gazdaságtörténelembe, mint a példátlanul olcsó olaj százada. Ezzel szemben a politika és a közgazdaságtan azon sír, hogy drága, és egyre drágább az olaj.

Az ugyan igaz, hogy drágul, de még mindig a legolcsóbb, nincs versenyképes társa.

Fajunk történetében még soha nem volt ilyen olcsó az energiahordozó, mint jelenleg. Annak ellenére, hogy egy laksora vetítve még soha nem használtunk annyi energiát, mint jelenleg, erre a jövedelmünkhöz képest egyre kevesebbet kötünk.

Elég volna csak száz éve visszamenni, hogy jövedelmünkhöz viszonyítva, mennyibe került akkor az energiaigény kielégítése, és mennyi most. Jelenleg harmadába sem. Tegyük hozzá, hogy az nemcsak sokkal drágább, de sokkal szennyezőbb is volt. Az olaj és földgáz tehát sokkal olcsóbb, és viszonylag kevésbé szennyező.

Azt sem vette senki tudomásul, hogy az első olajárrobbanás óta azok az országok fejlődtek gyorsabban, akik importálják, nem azok, akik termelik. Természetesen a termelők gazdagok, hiszen egyre nagyobb bányajáradékhoz jutnak. A bányajáradékból megélés azonban aláássa a gazdasági igyekezetet, a munkával történő értéktermelés ezért romlik.

Egyetlen olyan országot ismerünk, amelyik olajexportáló, és az élen maradt, Norvégia. De nem azért fejlett, mert olajtermelő, hanem azért mert puritán, és minden puritán ország nagyon gazdag. Ez az ország abban is egyetlen, hogy a bányajáradékát nem pocsékolja el, hanem a többségét tartalékként halmozza fel.

Az elmúlt ötven év leggyorsabban fejlődő országai a távol-keletiek, vásárolják az olajt.

A közelmúltban láttam az ENSZ ország értékelő elemzését, amiben a három kelet-európai szláv állam között előbb van Fehér-Oroszország, mint Oroszország, pedig az utóbbi nemzeti jövedelmének harmadát az olajnak és földgáznak köszönheti.

Az olajtermelő arab országok a világ legszegényebbjei között vannak, ha a nemzeti jövedelmükből levonjuk a bányajáradékot, és a vendégmunkásokkal termelt értéket.

Arról is kevés szó esik, hogy az olaj és a fölodáz árában nyert járadékot a buta kitermelők a gazdagoknál luxusra, és hadelszerelésre pocsékolják.

Az újságok főleg a drága üzemanyag árak miatt sírnak. Nem teszik hozzá, hogy az üzemanyag azért drága, mert óriási különadó terheli. Ha az nem volna, sokkal olcsóbb volna az üzemanyag. A felhasználó államok azonban rájöttek, hogy kár ilyen olcsón adni, elbír az még nagyon jelentős különadót is. Ha a nyersolaj olyan drága lenne, mint a többi energiahordozó, akkor nem lehetne ilyen magas különadóval súlytani.