Marx forog a sírjában

Kopátsy Sándor PH 2011-04-12

MARX FOROG A SÍRJÁBAN

A közelmúltban, amerikai közvélemény kutatók mértéke fel, hogyan alakult a vélemény a piacgazdaságról.

A 27 országban feltették a kérdést: A szabad piacot tarja a leghatékonyabb eszköznek a gazdaságfejlesztésre? Az igen választ 54 százalék adott. A szabadpiac hívei az Egyesült Államokban 2002 óta 79 százalékról 59 százalékra estek. Ma a legnagyabb támogatottság Németországban van, 69 százalék. Csak egy százalékkal áll mögöttük Kína és Brazília. A sereghajtó Franciaország, ahol a piac hívei 42 százalékról 27 százalékra esetek.

Ami miatt a címet adtam, Kína. Többen esküdnek a piacgazdaságra, mint az Egyesült Államokban és Angliában. Miért ilyen népszerű a piac szerepe Kínában?

Mert ott a piac mellett politikai diktatúra van. A világtörténelemben példátlan sikert arat a rendszer, ami a nagyon centralizált politikai hatalmat párosította a gazdasági demokráciával. Ez pedig szédületes eredményt hozott.

Az, hogy Kínában a gazdaság piacosítása mellett megtartották a politikai diktatúrát, nem azt jelenti, hogy a fejlett nyugati társadalmakban is ez a legélszerűbb. Annyit azonban jelent, hogy ahol a népszaporulatot meg kellett állítani, ott arra csak a politikai erőszak képes. Fordítva, a politikai demokrácia csak ott járható út, ahol a népszaporulat már megállt. Ez az jelenti, hogy a politikai demokrácia idő előtti bevezetése eleve lehetetlenné teszi a népszaporulat megállítását, a nélkül pedig eleve lehetetlen a gyors gazdasági fejlődés.

Ez az állításom igazolja, hogy miért tartottam eleve Lenint a 20. század legnagyobbja egyikének. Ő ismerte fel először, amit ma Kína igazol, hogy a viszonylag elmaradott országban a gyors gazdasági fejlődést, csak piacosított gazdaság képes elérni. Ez azonban csak ott nem szül anarchiát, ahol a politikai diktatúra vigyáz rá. Ez a felismerés Lenintől, Tengig csak Jugoszláviában, majd Magyarországon jelentkezett, de jelentéktelen maradt. A világtörténelmi jelentőséget akkor kapott, amikor Kína alkalmazta a lenini stratégiát.

Lenin ugyanis nem ismerte fel, hogy a világ élvonalába emelkedésnek van egy másik előfeltétele is. Csak a nép puritán illetve konfuciánus viselkedése mellett működhet a módszer. Márpedig a pravoszláv népek nagyon nem ilyenek. Ezt legfeljebb Max Weber sejtette meg.

A jelenkor társadalomtudománya sem veszi tudomásul a tényt, hogy a puritán és a konfuciánus népek rendszertől, ideológiától függetlenül felzárkóznak, ha a gazdaságuk piacosan működik. Ezzel szemben még egyetlen olyan nép nem került az élvonalba, amelyiket nem a két viselkedési forma egyike jellemzi. Mivel a keleti szlávok nem puritánok, velük eleve lehetetlen kiemelkedő eredményt elérni.

A 20. század három legnagyobb felismerése.

1. A világgazdaság élvonalába csak a puritánok juthatnak. Ezt Weber ismerte fel, csak arra nem gondolt, hogy a Távol-Keleten élnek a nyugati puritánoknál puritánabbak, a konfuciánusok.

2. A társadalmi fejlődés feltétele a gazdasági felzárkózás. Ennek az útját csak a piac tudja követni. Az erős polgárság nélküli piac azonban csak akkor nem szül anarchiát, ha a politikai diktatúra vigyáz rá. Ezt Lenin ismerte fel. De ő azt látta, hogy a siker alapfeltétele a lakosság puritán viselkedése, hogy a nem puritán néppel nem lehet az élre jutni.

3. A néhány ezreléknél nagyobb népszaporulat mellett, a felzárkózás lehetetlen. Ezt bármennyire is igazolják a tények, senki nem merte megfogalmazni. A három feltételt csak a Teng által vezetett Kínai Kommunista párt tudta megteremteni. A felismerésüket megkönnyítette, hogy előttük járt Japán és a kis tigrisek, akik megmutatták, mire képes a távol-keleti ember. Erre épült a világgazdaság történetének legnagyobb csodája.

Marx azért forog a sírjában, mert be kell látnia, hogy a sikerhez a politikai erőszak nem elég, hogy a tulajdonviszonyok másodlagosak. Minden az emberek minőségén múlik. Ahol az emberek puritánok, ott akár így, akár úgy, jön a siker, csak a gazdaságon nem szabad erőszakot elkövetni. Az alacsonyabb szintről indulóknál ahhoz azonban kell a politikai erőszak, hogy a piac ne szüljön anarchiát. Marx legnagyobb tévedése azonban az volt, hogy nem ismerte fel, hogy a gyorsan szaporodó népességű társadalom alkalmatlan a felzárkózásra. Nem vette észre, hogy javaslatai csak akkor működhetnek, ha már leállt a népszaporulat. Erőszakra csak a piac uralmának biztosítása és a népszaporulat megfékezése érdekében szabad támaszkodni.