Kopátsy Sándor PG 2011-03-18
Gondolatok az olajválságról
Politikai instabilitás.
Jelenleg a közel-keleti és az észak-afrikai mohamedán államokban derül ki, hogy a második világháború, illetve a gyarmatrendszer megszűnése után kialakult óta politikai struktúra ingtag, nem lehet rájuk építeni. Egyelőre dőlnek a dominók, de a hatalomban beálló változások után is aligha fog stabillá válni a politikai helyzet. A politikai instabilitás oka ugyanis fennmarad.
Az ok, hogy a térségállamai, Egyiptomtól és Irántól eltekintve, mesterséges képződmények, amiket a volt gyarmattartók, vélt érdekeik alapján hoztak létre. Ezeket az angol és a francia gyarmattartók hozták létre. Az államalakításuk abszurd volta különösen markánsan jelentkezett ott, ahol már akkor olaj volt, vagyis a Perzsa Öböl nyugati partján. Nem akarták, hogy a térség olajvagyona egyetlen ország, Szaúd-Arábia kezében maradjon, hát a leggazdagabb lelőhelyeket független államocskákká emelték. Az volt a meggyőződésük, hogy ezeket könnyen felügyeletük alatt tarthatják azzal, hogy függetlenségüket garantálják. Akkor még nem volt akkora az olajtermelés, hogy ezek a törpék pénzügyi világhatalmak lehessenek.
A második világháborúból egyetlen szuperhatalomként kikerülő, és a legnagyobb olajfogyasztónak számító Egyesült Államok folytatta a feni politikát azzal, hogy a háború után azonnal Szaúd-Arábia politikai stabilitását garantálta, és ezt a garanciát a térség kis államaira is értelmezte.
Ezzel létrejött a közel-keleti országok olajkincsének az aránytalan szétosztása. Ennek következtében az olajban gazdagok munkátlanul is nagyon gazdagok, az olajban szegének, pedig nagyon szegények lettek. Az olajban gazdag, de kevés lakossal rendelkezők az egy főre jutó nemzeti jövedelműkkel a világ leggazdagabbjai közé kerültek, az olajban szegények pedig nagyon szegények maradtak.
A mohamedán vallás birodalomépítő szellemű volt, a mai térsége azonban mesterséges államok közti óriási különbségeket jelentő zagyvasága. A Nyugat képtelen megérteni, hogy a mohamedánok számára, különösen a Közel-Keleten, és Észak-Afrikában, a vallás fontosabb összekötő elem, mint az állam.
A közel-keleti mohamedán térség természetellenes állami tagoltságából fakadó feszültségeket felerősítette Izrael megjelenése, aminek léte az arabnépek politikai szétdaraboltságától függ, az arab egység Izrael megszűnését jelentené. Ezen a szálon is meg van kötve az Egyesült Államok keze.
A problémát fokozza, hogy a Nyugat a Közel-Keleten is demokráciákat szeretne látni. Ez azonban eleve lehetetlen. Az érintett országok népeinek kultúrája, gazdagsága, iskolázottsága eleve lehetetlenné teszi, hogy a lakosság egészére kiterjedő demokráciában élhessenek.
A közel-keleti és az észak-afrikai, mohamedán népek számára a középkor elején, a Bagdadi Kalifátus, illetve utóda az Oszmán Birodalom volt a megfelelő politikai berendezkedés. Ennek azonban nincsen világpolitikai realitása. Ebből következően a térség arab világa, belátható ideig, a politikai, és társadalmi instabilitásban marad.
Ennek ellenére az olajkincs alapján történt politikai megosztottság nem tartható fenn. Mindenek előtt a feudális uralmak törnek majd össze, és a jelenkor viszonyainak megfelelő, populista zsarnokság lép a helyükbe. Ha valami, ez még nagyobb instabilitást fog eredményezni.
Az olajválság tartós.
A világgazdaságnak gondot okoz az olajárak emelkedése, és gyors változása. Ennek az okát sem látják tárgyilagosan. Mindig az olajárak emelkedésével ijesztgetnek.
Azzal kellene kezdeni, hogy az olajár az első árrobbanásig nevetségesen olcsó volt. Ma reáláron is, tízszer magasabb, de még mindig nagyon olcsó. Még a hordónkénti 150 dolláros áron is az olaj, és az annak megfelelő gázár mellett is, a legolcsóbb energiahordozó.
Annak ellenére, hogy a kedvező adottságú szénkészletek óriásiak, a tengeri szállítása pedig nagyon olcsó, a fejlet világban nem nő a szénfogyasztás, mert drágább a természetvédelmi feltételeknek megfelelő felhasználása. Ha az olaj és a földgáz fogytán lesz, és tovább drágul, a villamos energiatermelésből ki lehet ezeket váltani. De én nem látom azt a jövőt. Sokkal valószínűbb, hogy fejlődik az olajkutatás és feltárás technikája, tehát nő a termelés. A tudomány fejlődésében mindig jobban bíztam, mint a félelemben. A nap- és a szélenergia hasznosítása is nőni fog, ha a tárolása nem is, de a szállítása megoldódik.
Az olaj és a gáz ára alacsonyságát mutatja, hogy nagyon lassú a kiváltása annak ellenére, hogy az államok abnormálisan adóztatják. A motorhajtó olajtermékek állami adója a legtöbb felhasználó államban, 50-60 százalékos. Ennek ellenére a közúti szállításban nincs versenytársa. Nehezen képzelhető el olyan nyersolajár, ami a közúti szállítást fenyegetné. Az inkább elképzelhető, hogy az olajtermékek megkülönböztetett nagy adója nem lesz tartható.
A nyersolaj és gázigény
A szakértők az olajfogyasztás távlati jövőjét hibásan vizionálják.
A következő évtizedekben a nyersolajigény alakulását három részre osztva kell vizsgálni.
I. A fejlett világban alig fog nőni a fogyasztás, mert ott, jobban fognak takarékosodni a robbanómotorok fogyasztásával. A háromszor magasabb egy főre jutó jövedelem mellet alig nő az üzemanyag fogyasztás, a lakosság száma pedig alig nő ebben a szektorban.
II. Az egy laksora jutó igény csak Kínában és Vietnámban fog jelentősen növekedni. Ez sem kevés, hiszen több embert érint, mint az előző csoport. A létszám azonban nem fog jelentősen változni.
III. A világ egyre jobban lemaradó háromötöde, ahol gyorsan növekszik a népesség, de nem, vagy alig nő az egy lakósora jutó jövedelem. Ezek számára az igény ugyan gyorsan nőne, de nem nő vele együtt a jövedelem. Ez a többség az emelkedő árak miatt nem jelent majd gyorsan növekvő keresletet. Ezek nem fognak veszélyt jelenteni a fejlett világ igényeinek kielégítésében. Ez a szektor az árversenyben bukik majd el. Az eszközei továbbra is hiányozni fognak ahhoz, hogy megtanulja a takarékoskodást.
Összefoglalás.
Harminc éve, a Római Klub tudósai kongatták meg először a vészharagot, hogy elfogynak a nyersanyagok. Tévedtek, mert a 21. század problémája nem a várható nyersanyaghiány, hanem a fékevesztett népszaporulat a világ háromötödében, harminc éve még az öthatodában. Az óta a Távol-Kelet fejlett államaiban is leállt, és Kínában megállították. De ezzel évtizedekre bezárult a népszaporulatot megállítani képes társadalmak köre.
A fejlett világ nyersanyagigénye lassabban nő, mint azok feltárási technikája, bármennyi lesz az áruk, a jövedelmükhöz, és az igényükhöz képest egyre kevesebb lesz. Tehát a fejlett világnak nem nagyobb, hanem egyre kisebb gondja lesz a nyersanyagokkal való ellátottság.
Kína nyersanyagigénye néhány évtizeden keresztül még gyorsan növekszik, de aztán leáll, hiszen nem változik a népessége.
Az lemaradó világban ugyan nőni fog a nyersanyagigény, de egyre kevesebb jövedelmük lesz arra, hogy megfizessék. Ők a saját nyersanyagukat is a fejletteknek fogják eladni.
Fokozottan áll ez az olajra. Nem a felhasználók, hanem a termelők lesznek egyre nagyobb kényszerhelyzetben.
Ami pedig a Közel-Keletet jelenti. Ott az iszlám egységért küzdőkké a jövő és az olaj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése