Tanácsok befektetőknek

Kopátsy Sándor EG 2009-03-04

TANÁCSOK A BEFEKTETŐKNEK

Ritka alkalom, hogy elgondolkozzunk azon, mibe érdemes befektetni.
I. A legalacsonyabb kategóriába az a nagy többség tartozik, akinek már van megtakarítása, de az nem jelentős. Ezek között is két csoport van.
a. Az egyik jövedelméből is jelentős áldozatot hozva gyermekeket vállal, és azok képességének megfelelő nevelést, képzést biztosít. Sajnos sem a politikusok, sem a közgazdászok nincsenek tudtában annak, hogy az a társadalmi réteg, amelyiknek számottevő megtakarítás van, nagyon eredményes gyermeknevelő. Azt a politikai vezetésnek és a közgazdászoknak is tudni kell, hogy a társadalom számára ez a legjobb felhalmozás.
Amíg a társadalom számára a takarékos családokban felnevelt gyermekek kiemelkedően hatékony befektetésnek minősülnek, az egyes családok számára erre nincs garancia. Egyedi esetekben a gyermeknevelés hatékonyság nagyságrendekkel szóródik a vele született képességek függvényében.
A társadalomnak tehát maximálisan kell támogatni, hogy a felnevelés szempontjából jó adottságú családok minél több gyermeket vállaljanak. Másutt már kifejtettem hogy ere még egyetlen társadalom sem jött rá. Minden társadalomra az olyan gyermektámogatás jellemző, ami a felnevelés várható hatékonyságával fordított arányban támogat. Ezt már több alkalommal kifejtettem. Itt csak annyit, hogy akkor jó a családtámogatási rendszer, ha ott születik több gyermek, ahol a kilátások kedvezőbbek, és ott kevesebb, ahol ezek rosszabbak. Amelyik társadalomban a születések mögötti társadalmi struktúra rossz, alapvető érdek, hogy addig korrigálják, amíg nem válik jóvá. Ettől azonban még nagyon messze vagyunk.
A magasan képzett és magas jövedelmű szülők felmérik, hogy számukra az igényeiket kielégítő színvonalú gyermeknevelés nagyon drága, az abból fakadó társadalmi előnyből pedig a sikerélményükön kívül, alig részesülnek. Ez csak akkor volna megoldható, ha az öregkori ellátás elsősorban a gyermeknevelés hatékonyságától függne. Vagyis a nyugdíj nagysága nem a keresetarányos megtakarítás nagyságától, hanem a felnevelt gyerekek számának és iskolázottságának mértékétül függne. (Ennek megoldási módját is többször kifejtettem.)
b. A másik nem vállal gyermeket, vagy ha igen, e felül is van megtakarítása. Ezek számára sem ajánlom, hogy pénzüket másokra, bankokra, nyugdíjpénztárakra bízzák. Elsősorban legyen minél értékesebb családi házuk. Ez nemcsak jó befektetésnek ígérkezik, hanem sok közvetett haszonnal is jár.
A családi ház, vagy lakás akkor jó befektetés, ha jó helyen van. Minden családi ingatlan vásárlás, építés hatékonysága elsősorban attól függ, hol van. Az ilyen hosszú távú befektetés ott sikeres, ahol a fogyasztói igények magasabb skáláját jelenti. A település várható dinamikája, a szép kilátás, a jó közlekedés értéke az átlagos ingatlanáraknál gyorsabban növekszik.
A település kiválasztása nem kap kellő hangsúlyt, pedig a munkaerő keresete, szakmai előmenetele, a gyerekek képességének kibontása jelentősen függ a lakóhelytől. Egyénként megéltem a lakóhelyváltás előnyét. Pusztán születtem, Az első két osztályt falusi iskolában jártam. A középiskolát megyeszékhelyen végeztem. Egyetemre és munkavállalásra a fővárosba menten. Életem során sokkal többet értem el, mint álmodhattam volna, de ennek tört része sem valósulhatott volna meg, ha a feljebb lépésekkel korábban megállok.
A társadalomtudománynak hirdetni kellene, hogy az egyedek értéke nagyságrenddel függ attól, hogy ki hol él. Vannak ugyankivételek, de ez korunk törvénye. Nem a tanyák az apró falvak sorsát kell siratni, hanem az ott rekedteket kell sajnálni.
Sajnos, még az állami lakástámogatás illetékesei sem jutottak el odáig, hogy egy szabolcsi kis falúban felépített igényes ház tört részét éri annak, mint a dinamikusan fejlődő térségek városaiban. Ma már történelmi tapasztalt, hogy a lakosság térbeni mobilitása óriási előny, ennek hiánya óriási hátrány. Sokkal drágább és rosszabb hatékonyságú, ha a munkahelyeket visszük oda, ahol munkanélküliség van, mint a munkaerőt oda, ahol jobbak az adottságok. Észak-Amerika óriási előnye az Európai Unióval szemben, hogy ott nagy, itt kicsi a munkaerő térbeli mobilitása.
A családi ház azonban pozitív szeret játszik a csalás életében is. Ez talán fontosabb, mint a pénzügyi. A kertes családi házak családösszetartó szerepét nem is vizsgálják. A család egészégi állapota, életmódja is jobb a kertes családi házban. Ott lehet kertészkedni, barkácsolni, szabadban tartózkodni. Felmérések hiányában is tapasztalható, hogy a nyugdíjasok kevésbé dohányoznak, isznak, több fizikai mozgást végeznek, általában lényegesen tovább élnek, mint akik bérkaszárnyákban laknak.
A legnagyobb különbséget abban érzem, hogy egészségesebben nőnek fel a gyerekek ott, ahol kert, a szabadban mozgáslehetőség és háziállat is van.
Aki teheti, saját kertes házában éljen.
II. Még mindig sokan vannak, akik milliókat képesek félretenni. Ezeknek a maszekosodást ajánlom. Csak a globalizációt bámuló társadalomtudósok nem veszik tudomásul a tényt, hogy minél fejlettebb, integráltabb a gazdaság, annál több munkahely létesül családi vállalkozások formájában.
Jó húsz éve olvastam, hogy az Egyesült Államokban a század utolsó húsz évében 28 millió új munkahely létesült. Ezen belül 42 millió az egy személyes, illetve a családi vállalkozásokban. Közben az 500 főnél többet foglalkoztató nagyvállatokban 12 millióval kevesebben.
Ez a jelenség könnyen nyomon követhető.
A gépkocsikat valamikor az autógyárak a nyersanyagok feldolgozásától kezdve, maguk állították el. Ma az autógyárak csak fejlesztők, és összeszerelő műhelyek. A gyártási munkák nagy többségét a beszállítók végzik. Az összeszerelés munkaigénye pedig csupán 10-16 óra. A futószalagról lekerülő, tehát már kész gépkocsira azért, hogy a piacon a vevőknek átadhassák, még ugyanannyi munkát kell ráfordítani, mint előtte összesen. Márpedig ennek a munkának nagy részét kis vállaltok teljesítik. Az autógyárak egyre inkább koncentrálódnak, mert a gyártáshoz kapcsolódó munkák, tervezés, fejlesztés, beszállítók szervezése csak az évenként tízmillió feletti kapacitás mellett lehet hatékony.
A repülőgépek is így készülnek.
A tömegcikkek gyártása is egyre kevesebb munkaerőt igényel, de egyre többen tervezik, készítik a futószalagok mellett dolgozó célgépeket.
Érdekes módon, éppen a mezőgazdaságban jelent meg először a családi vállalkozások fölénye. Ötven év alatt az amerikai mezőgazdaságban foglalkoztatott munkaerő aránya tört részére csökkent annak ellenére, hogy a kibocsátásban nőtt a nagy egységek kapacitása.
Nemcsak a liberális közgazdászok, de Marx, és még inkább a bolsevikok is tévedtek, amikor azt hitték, hogy végül szinte mindent nagyüzemekben fognak termelni. Nem a munkaerőt, hanem a fejlesztést, a piacot, a beszállítókat szervezik egyre nagyobb cégek.
A családi vállalkozások jövedelméről nincsen megbízható statisztika, de a tények az mutatják, hogy aki ilyenbe fogott, ritkán megy bérmunkásnak. A többségük, ha esetleg más formában és profillal, de újra kezdi. Ennél sokkal fontosabb, hogy a családi vállalkozás több sikerélménnyel jár, az egész családot egységbe fogja. Én, a gyerekek felnevelése szempontjából is előnyösnek tartom.
A család vállalkozások előnye az is, hogy felhalmozásra, folyamatos fejlesztésre, és szakmai továbbképzésre ösztönöz.
III. Ez a csoport már több tízmillió szabad forrás, pénz felett rendelkezik. Ha tulajdonos vállalkozó, a legjobb, ha mindent abba fektet. Másra, biztosításra, nyugdíjra ne gondoljon.
A vállalkozásnak három profilja között érdemes választani.
- Jelentős nagyvállalat speciális igényét szolgálja ki.
- Válaszon olyan feladatot, amit mások nem, vagy csak kevesen végeznek.
- A piac felső jövedelmű tizedét célozza meg.
Magas tőke- illetve létszámigényű feladattal nem szabad kezdeni.
IV. A kevesek, akik százmilliókkal rendelkeznek. Ezeknél a legnagyobb óvatosságra intek.
- Fel kell mérni, hogy az adott ország fejlődési dinamikája és mérete milyen a világpiachoz képest. Nagyon egyszerű a tanácsom. Magyarországról csak nyugatra szabad menni. Mi is nagyon keleten vagyunk, hát a még keletebbre lévők hol tartanak. Sajnos, a kezdő befektetők az olcsó munkaerőt, és a kisebb adót keresik. Ennek az ellenkezője igaz. A tőkehozadék ott nagyobb, ahol fejlettebb a környezet, az infrastruktúra, a közigazgatás, a beszállítók és a piac, azaz kisebb a kockázat. Magyarország a tőlünk nyugatra lévőkhöz képest kedvezőtlen adottságú.
- Más országba mindig veszélyes elmenni. Ez a veszély hatványozottan annál nagyobb, minél elmaradottabb az ország. Buta és elmaradott országba idegen ne menjen. A fejlettekben pedig az a veszély, hogy sokkal felkészültebb környezetben kell boldogulni.
Az alábbiakban a tőkepiaci szereplésre térek.
A magyar tőkepiac egyrészt kicsi, korrupt, rosszul felügyelt, másrészt a külsők vásárlóereje mellett minden hazai szereplő eltörpül. Az ország nagyvállalatai eleve nem versenyképesek.
Még fontosabb figyelembe venni, hogy a tőkepiacon csak az játsszon, akinek ez a főfoglalkozása. A brókerekben bízva naivság. Nálunk a magyar származású Kosztolányi sikereit emlegetik. Ő hatvan éven keresztül ebben élt, méghozzá a nagy tőzsdéken.
A magyar nagyvállatok kicsik ahhoz, hogy versenyképesek legyenek. Kis országban kerülni kell a legnagyobb vállaltok részvényeit, mert azok a profiljukban nagyon kicsik, ezért eleve versenyképtelenek. Ma már, nemzeti vállalat, éppen a legnagyobb tőkeigényes ágazatokban, kis ország nem lehet versenyképes. Még a nálunk néhányszor nagyobb ország sem lehet az.
Látni kell, hogy mekkorák a világgazdaság versenyképes vállalatai. Ami ehhez képes kicsi, annak nincs jövője.
Erre a kabarétéma a MALÉV. A nála többször nagyobbak már mind megbuktak, mert még a sokkal gazdagabb és nagyobb országok sem voltak képesek versenyben tartani. Sajnos, a magyar kormányzat sem volt képes megérteni, hogy nem úgy kell leadni, ki ad érte többet, hanem, ki tudja hatékonyan üzemeltetni. Ez még sokkal inkább igaz, a Ferihegyi Reptérre. Az annyit ér, milyen súlyú az üzemeltetője. A nemzeti érdek nem a reptér bevétele, hanem a forgalma.
A MOL esete nem kabaré, hanem cirkusz. Amikor az ugyancsak kicsi, de nagyobb osztrák testvére meg akarta vásárolni, létrejött az egymást fojtogató, az ország életét megbénító pártharcban a béke, megvédték a nemzeti törpét. Holott a két törpe is jobb együtt, mint külön. A jó megoldás lett volna, ha a legnagyobbak egyikének ajánljuk fel a mi törpénket. Mondhattuk volna, hogy mi tudunk még oroszul, tőlünk az oroszok nem félnek, márpedig az orosz olaj és földgáz még évtizedekig nélkülözhetetlen. A magyar kormánynak és a pártjainknak azonban szükségük van a nemzeti társaság fejésére.
Az OTP már csak egyetlen bankunk maradt. Az is jó fejőstehén, de törpe a bankvilágban. Márpedig a kis bankok ideje is lejárt. Ezt minden másik magyarországi bankunk korábban felismerte, és gazdag papát választott magának. Az OTP azonban nemcsak nem választott nyugati papát, hanem nekifogott és befészkelődött a nálunk is butább és szegényebb országokba. Annak örült, hogy a butábbak között ő lehet a király. Nem tudta, hogy a butább országokban még nagyobb a korrupció, erősebb a gazdasági nacionalizmus. A magyar külpolitika Trianon óta képtelen a szomszédokkal normális kapcsolatot létesíteni, de a magyar bank azt hiszi, hogy ott főszereplő lehet.
A kabarétéma az ukrajnai betelepülés. A betelepülők azt hiszik, hogy még mindig a 20. század elején tartunk, amikor az ukrajnai gabonának, cukornak, szénnek és kohászatnak világgazdasági értéke van. De mára már nem értékek, hanem a haladást fékező tradíciók. Az ukrán gabona és cukor versenyképtelen, a szén és a kohászat még inkább az. A munkaerő ugyan olcsó, de ingyen sem használható. Az elmúlt húsz évben Ukrajnába ment a legkevesebb egy lakosra jutó tőke. Még Oroszországba is közel tízszer annyi, igaz, négyötöde az olaj- és a gáziparba. A közép-európai országokba ötvenszer, és Finnországba ötszázszor annyi nyugati tőke jött.