2009. március 27., péntek

Nyugdíjról

Kopátsy Sándor EG 2009, márc. 11.

MEDDIG LEHET BECSAPNI A JÖVŐ NYUGDÍJASAIT?

A liberális magyar közgazdászok máig büszkék arra, hogy 1997-ben sikerült az orránál foga vezetni a kétharmados többséget évező MSZP-t és a legnagyobb magyar szakszervezet, az MSZOSZ-t, és a világon először, és az óta is egyetlenként a kötelező magán nyugdíjpénztárak rendszerét. Ezt a liberális puccsot már akkor is, az egyik legnagyobb pénzügyi szélhámosságnak tartottam. Azt illetem szélhámosságnak, mert úgy követték el, hogy nem tárulhatott fel az ebből fakadó távlati következmény.
Most, a pénzügyi világvállság hatására olyan nyilvánvalóvá vált, hogy meztelen a király, hogy megtörni látszik a hallgatás.
A napokban az egyik fő bűnös, az MSZOSZ azzal a követeléssel állt elő, hogy lehetővé kell tenni a kötelező magánpénztárakból a dolgozók átlépését az állami nyugdíjrendszerbe. Azt ugyan nem közölték, hogy minek köszönhető a hirtelen észre térésük. Talán valaki vettek náluk a bátorságot, és kiszámolta, milyen nyugdíjfedezetre számíthatnak a magánpénztáraknál biztosított tagjai. Illett volna közölni, hogy miért jutott hirtelen az eszükbe, hogy tegyék lehetővé az állami nyugdíjrendszerbe való visszalépést.
Pát nappal később azt olvashatom a Népszabadságban, hogy a PSZAF, azaz a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete is felébredt. De ő csak azt vizsgálta, hogyan alakult a magán nyugdíjpénztárakra bízott vagyon, azt nem, hogyan alakult az általuk vállalt nyugdíjfizetések vagyonfedezete. Ehhez ugyanis nekik semmi közük. Ez legyen a magánpénztárakra kényszerült dolgozók gondja. A kormánynak azonban erkölcsi kötelessége szemmel tartani, hogy milyen nyugdíjra számíthatnak azok, aki nem önszántukból, de a törvény kényszere alapján maszek befektetőkre bízták az öregkori ellátásukat.
A liberális közgazdászokat azonban nemcsak szakmai, de lelkiismereti felelősség is terheli a hallatásukért. Nekik akkor is tudni kellett, hiszen köztudott volt, hogy az Egyesült Államokban nincs olyan nyugdíjbiztosító magánpénztár, amelyiknek nincs óriási tőkehiánya. Ők ezt tudták, de hallgattak.
A PSZÁF vizsgálata csak azt állapítja meg, hogy a magánpénztárak vagyona 0.7 százalékkal apadt. Ez azt jelenti, hogy a magán nyugdíjpénztárak úgy forgatták, hogy az ő apparátusok megélt belőle, és a befizetők pénze is, majdnem maradéktalanul megmaradt. Vagyis, ha még vagy húsz évig ilyen ügyesen gazdálkodnak a rájuk bízott pénzzel, akkor majd számíthatnak arra, hogy annyi évig, amennyit a maiak élnek, kapnak, mint a nagyszüleik kaptak a Horn-kormány idején.
Arra nem tér ki a figyelme, hogy 1997 óta mennyivel nőttek a reálkeresetek, amivel a nyugdíjaknak lépést kellene tartaniuk. De az is csak akkor lenne elég, ha a következő harminc évben a jelenlegi botrányosan alacsony szinten maradna a nyugdíjba menetel után várható életkor. Erre azonban a világ egyetlen országában nem volt, és nem is várható példa.
Nem vagyok nyugdíjbiztosítási szakember, de úgy becsülöm, hogy az elmúlt tizenkét év alatt mintegy 40 százalékos reálérték növekedés jelentené, hogy a liberális közgazdászok nem csapták be a törvénnyel a magán nyugdíjrendszerbe terelt dolgozókat!
Ajánlás:
A magát konzervatívnak és nemzetinek tartó MDF elnöke, Dávid Ibolya kérdezze meg a liberálisok liberális szárnyának élharcosát, aki akkor a Horn-kormány pénzügyminisztere volt, ki a felelős azért, hogy elhegedülték a mai fiatal munkavállalók nyugdíjának harmadát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése